| 1. | Mindennek rendelt ideje [van], és ideje [van] az ég alatt minden akaratnak. |
| 2. | Ideje [van] a születésnek, és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett. |
| 3. | Ideje [van] a megölésnek, és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak, és ideje az építésnek. |
| 4. | Ideje [van] a sírásnak, és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak, és ideje a szökdelésnek. |
| 5. | Ideje [van] a kövek elhányásának, és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek, és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. |
| 6. | Ideje [van] a keresésnek, és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. |
| 7. | Ideje [van] a szaggatásnak, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. |
| 8. | Ideje [van] a szeretésnek, és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak, és ideje a békességnek. |
| 9. | Micsoda haszna van a munkásnak abban, amiben ő munkálkodik? |
| 10. | Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne. |
| 11. | Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az [emberek] elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja [mindazt] a dolgot, amit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig. |
| 12. | Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen [ki-ki], és hogy [a maga] javát cselekedje az ő életében. |
| 13. | De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka. |
| 14. | Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt avégre műveli, hogy az ő orcáját rettegjék. |
| 15. | Ami [most] történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, ami elmúlt. |
| 16. | Láttam annak felette a nap alatt, hogy az ítéletnek helyén hamisság, és az igazságnak helyén latorság van. |
| 17. | És mondék magamban: Az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden [ember] akaratának ideje van, és minden dolognak őnála. |
| 18. | Így szólék azért magamban: Az emberek fiai miatt [van ez így], hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magukban véve az oktalan állatok[hoz hasonlók]. |
| 19. | Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állat végéhez, és egyenlő végük van azoknak; amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. |
| 20. | Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz. |
| 21. | Vajon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-e, és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-e? |
| 22. | Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része [e világban]: mert ki hozhatja őt [vissza], hogy lássa, mi lesz őutána? |