Minden emberi cselekvésnek megvan az ideje, a mit Isten tesz, az megáll

1. Mindennek rendelt ideje [van], és ideje [van] az ég alatt minden akaratnak.
2. Ideje [van] a születésnek, és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett.
3. Ideje [van] a megölésnek, és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak, és ideje az építésnek.
4. Ideje [van] a sírásnak, és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak, és ideje a szökdelésnek.
5. Ideje [van] a kövek elhányásának, és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek, és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
6. Ideje [van] a keresésnek, és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.
7. Ideje [van] a szaggatásnak, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.
8. Ideje [van] a szeretésnek, és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak, és ideje a békességnek.
9. Micsoda haszna van a munkásnak abban, amiben ő munkálkodik?
10. Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne.
11. Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az [emberek] elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja [mindazt] a dolgot, amit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig.
12. Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen [ki-ki], és hogy [a maga] javát cselekedje az ő életében.
13. De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka.
14. Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt avégre műveli, hogy az ő orcáját rettegjék.
15. Ami [most] történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, ami elmúlt.

Féld az Istent és elégedjél meg a magad részével

16. Láttam annak felette a nap alatt, hogy az ítéletnek helyén hamisság, és az igazságnak helyén latorság van.
17. És mondék magamban: Az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden [ember] akaratának ideje van, és minden dolognak őnála.
18. Így szólék azért magamban: Az emberek fiai miatt [van ez így], hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magukban véve az oktalan állatok[hoz hasonlók].
19. Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állat végéhez, és egyenlő végük van azoknak; amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.
20. Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.
21. Vajon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-e, és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-e?
22. Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része [e világban]: mert ki hozhatja őt [vissza], hogy lássa, mi lesz őutána?