| 1. | És szóla az Úr Mózesnek, mondván: |
| 2. | Nekem szentelj minden elsőszülöttet, valami megnyitja az ő anyjának méhét az Izrael fiai között, akár ember, akár barom, enyém legyen az. |
| 3. | És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgálatnak házából, mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; azért ne egyetek kovászosat. |
| 4. | Ma mentek ki, az abib hónapban. |
| 5. | És ha majd bevisz téged az Úr a kananeusok, meg kitteusok, meg emoreusok, meg kivveusok és jebuzeusok földjére, melyről megesküdött a ti atyáitoknak, hogy neked adja azt a tejjel és mézzel folyó földet: akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást. |
| 6. | Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig ünnepet ülj az Úrnak. |
| 7. | Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban. |
| 8. | És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez amiatt van, amit az Úr cselekedett velem, mikor kijövék Egyiptomból. |
| 9. | És legyen az neked jel gyanánt a te kezeden, és emlékezetül a te szemeid előtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból. |
| 10. | Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendőről esztendőre! |
| 11. | Ha pedig bevisz téged az Úr a kananeusok földjére, amiképpen megesküdött neked és a te atyáidnak, és azt neked adja: |
| 12. | Az Úrnak ajánld fel akkor mindazt, ami az ő anyjának méhét megnyitja, a baromnak is, ami neked lesz, minden méhnyitó fajzását; a hímek az Úré. |
| 13. | De a szamárnak minden első fajzását báránnyal váltsd meg, ha pedig meg nem váltod, szegd meg a nyakát. Az embernek is minden elsőszülöttét megváltsd a te fiaid közül. |
| 14. | És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? Akkor mondd neki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból, a szolgálatnak házából. |
| 15. | És lőn, mikor a fáraó megátalkodottan vonakodék minket elbocsátani, megöle az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjétől a barom első fajzásáig; azért áldozok én az Úrnak minden hímet, mely anyja méhét megnyitja, és megváltom az én fiaimnak minden elsőszülöttjét. |
| 16. | Legyen azért jel gyanánt a te kezeden, és homlokkötő gyanánt a te szemeid előtt, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból. |
| 17. | És lőn, amikor elbocsátá a fáraó a népet, nem vivé őket Isten a filiszteusok földje felé, noha közel vala az; mert monda az Isten: Netalán mást gondol a nép, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. |
| 18. | Kerülő úton vezeté azért Isten a népet, a Vörös-tenger pusztájának útján; és fölfegyverkezve jövének ki Izrael fiai Egyiptom földjéről. |
| 19. | És Mózes elvivé magával a József tetemeit is, mert megesketvén megeskette vala Izrael fiait, mondván: Meglátogatván meglátogat titeket az Isten, akkor az én tetemeimet felvigyétek innen magatokkal. |
| 20. | És elindulának Szukhótból, és táborba szállának Ethámban, a puszta szélén. |
| 21. | Az Úr pedig megy vala előttük nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy éjjel és nappal mehessenek. |
| 22. | Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől. |