| 1. | Akkor éneklé Mózes és az Izrael fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának, mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett. |
| 2. | Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom. |
| 3. | Vitéz harcos az Úr; az ő neve Jehova. |
| 4. | A fáraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harcosai belefúltak a Vörös-tengerbe. |
| 5. | Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe. |
| 6. | Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör! |
| 7. | Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az őket, mint tarlót. |
| 8. | Orrod leheletétől feltorlódtak a vizek. és a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében. |
| 9. | Az ellenség monda: Űzöm, utolérem őket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtuk. Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom. |
| 10. | Leheltél leheleteddel, s tenger borítá be őket, elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben. |
| 11. | Kicsoda az istenek közt olyan, mint te, Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dicsérendő és csodatévő? |
| 12. | Kinyújtottad jobb kezedet, és elnyelé őket a föld. |
| 13. | Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre. |
| 14. | Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el. |
| 15. | Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kánaán egész lakossága. |
| 16. | Félelem és aggodalom lepi meg őket; karod hatalmától elnémulnak, mint a kő, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed. |
| 17. | Beviszed s megtelepíted őket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyül magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe. |
| 18. | Az Úr uralkodik mindörökkön-örökké. |
| 19. | Mert bemenének a fáraó lovai szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr visszafordítá reájuk a tenger vizét; Izrael fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén. |
| 20. | Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot vőn kezébe, és kimenének utána mind az asszonyok dobokkal és táncolva. |
| 21. | És felele nekik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett. |
| 22. | Ennek utána elindítá Mózes az Izraelt a Vörös-tengertől, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában, és nem találának vizet. |
| 23. | És eljutának Márába, de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserű vala. Azért is nevezék nevét Márának. |
| 24. | És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk? |
| 25. | Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata neki az Úr egy fát, és beveté azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada neki rendtartást és törvényt, és ott megkísérté. |
| 26. | És monda: Ha a te Uradnak, Istenednek szavára hűségesen hallgatsz, és azt cselekeszed, ami kedves az ő szemei előtt, és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód! |
| 27. | És jutának Élimbe, és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett. |