| 1. | A harmadik hónapban azután, hogy kijöttek vala Izrael fiai Egyiptom földjéről, azon a napon érkezének a Sínai-pusztába. |
| 2. | Refidimből elindulván érkezének a Sínai-pusztába, és táborba szállának a pusztában; a heggyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izrael. |
| 3. | Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób háza népének, és ezt add tudtára az Izrael fiainak: |
| 4. | Ti láttátok, amit Egyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sasszárnyakon, és magamhoz bocsátottalak titeket. |
| 5. | Mostan azért, ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nekem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész föld. |
| 6. | És lesztek ti nekem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izrael fiainak. |
| 7. | Elméne azért Mózes, és egybehívá a nép véneit, és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala neki az Úr. |
| 8. | És az egész nép egy akarattal felele, és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megtesszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét. |
| 9. | És monda az Úr Mózesnek: Íme, én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép, mikor beszélek veled, és higgyenek neked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét. |
| 10. | Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez, és szenteld meg őket ma meg holnap, és hogy mossák ki az ő ruháikat, |
| 11. | És legyenek készek harmadnapra, mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre. |
| 12. | És vess határt a népnek körös-körül, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek, s még a szélét se érintsétek; mindaz, ami a hegyet érinti, halállal haljon meg! |
| 13. | Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg vagy nyíllal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen! Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre. |
| 14. | Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat. |
| 15. | És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek. |
| 16. | És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés, és megrémüle mind az egész táborbeli nép. |
| 17. | És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe, és megállának a hegy alatt. |
| 18. | Az egész Sínai-hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben, és felmegy vala annak füstje, mint a kemencének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala. |
| 19. | És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala, és az Isten felel vala neki hangosan. |
| 20. | Leszálla tehát az Úr a Sínai-hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne. |
| 21. | És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közülük sokan elhullanak. |
| 22. | És a papok is, akik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magukat, hogy reájuk ne rontson az Úr. |
| 23. | Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sínai-hegyre, mert te [magad] intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körül, és szenteld meg azt. |
| 24. | De az Úr monda neki: Eredj, menj alá, és jöjj fel te, és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljöjjenek az Úrhoz, hogy reájuk ne rontson. |
| 25. | Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nekik. |