| 1. | És elméne egy Lévi nemzetségéből való férfiú, és Lévi leányt vőn feleségül. |
| 2. | És fogada méhében az asszony, és fiat szüle; és látá, hogy szép az, és rejtegeté három hónapig. |
| 3. | De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékényládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal, s beletevé a gyermeket, és letevé a folyóvíz szélén a sás közé. |
| 4. | Az ő nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja, mi történik vele. |
| 5. | És aláméne a fáraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, szolgálóleányai pedig járkálnak vala a víz partján. És meglátá a ládácskát a sás között, s elküldé az ő szolgálóleányát, és kihozatá azt. |
| 6. | És kinyitá, és látá a gyermeket; és íme, egy síró fiú. És könyörüle rajta, és monda: A héberek gyermekei közül való ez. |
| 7. | Az ő nénje pedig monda a fáraó leányának: Elmenjek-e, s hívjak-e egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közül, hogy szoptassa neked a gyermeket? |
| 8. | És a fáraó leánya monda neki: Eredj el! Elméne azért a leányzó, és elhívá a gyermek anyját. |
| 9. | És monda neki a fáraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket, és szoptasd fel nekem, és én megadom a te jutalmadat. És vevé az asszony a gyermeket, és szoptatá azt. |
| 10. | És felnevekedék a gyermek, és vivé őt a fáraó leányához, és fia gyanánt lőn annak, és nevezé nevét Mózesnek, és mondá: Mert a vízből húztam ki őt. |
| 11. | Lőn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az ő atyjafiaihoz, és látá az ő nehéz munkájukat, s látá, hogy egy egyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az ő atyjafiai közül. |
| 12. | Mikor ide-oda tekinte, és látá, hogy senki sincs, agyonüté az egyiptombelit, és elrejté azt a homokba. |
| 13. | Másnap is kiméne, és íme, két héber férfi veszekedik vala. És monda annak, aki bűnös vala: Miért vered a te atyádfiát? |
| 14. | Az pedig monda: Kicsoda tett téged főemberré és bíróvá mirajtunk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az egyiptomit? Mózes pedig megfélemlék, és monda: Bizony, kitudódott a dolog. |
| 15. | A fáraó is meghallá azt a dolgot, és Mózest halálra keresteti vala: de elfuta Mózes a fáraó elől, és lakozék Midián földjén; leüle pedig [egy] kútnál. |
| 16. | Midián papjának pedig hét leánya vala, és odamenének, és [vizet] húzának és telemerék a vályúkat, hogy megitassák atyjuknak juhait. |
| 17. | A pásztorok is odamenének, és elűzék őket. Mózes pedig felkele, és segítséggel lőn nekik, és megitatá juhaikat. |
| 18. | Mikor atyjukhoz, Réhuelhez menének, monda ez: Mi az oka, hogy ma ilyen hamar megjöttetek? |
| 19. | Ők pedig mondának: Egy egyiptombeli férfi oltalmaza minket a pásztorok ellen, annak felette [vizet] is húzott nekünk, és megitatta a juhokat. |
| 20. | S monda leányainak: És hol van ő? Miért hagytátok ott azt a férfit? Hívjátok el, hogy egyék kenyeret. |
| 21. | És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az ő leányát, Cipporát. |
| 22. | És fiat szüle ez, és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön. |
| 23. | És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Egyiptom királya, Izrael fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala, és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez. |
| 24. | És meghallá Isten az ő fohászkodásukat, és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről. |
| 25. | És megtekinté Isten az Izrael fiait, és gondja vala rájuk Istennek. |