1. | És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: |
2. | Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából. |
3. | Ne legyenek neked idegen isteneid énelőttem. |
4. | Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben, a föld alatt vannak. |
5. | Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek. |
6. | De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják. |
7. | Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi. |
8. | Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. |
9. | Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; |
10. | De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van, |
11. | Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt. |
12. | Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad teneked. |
13. | Ne ölj! |
14. | Ne paráználkodjál! |
15. | Ne lopj! |
16. | Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! |
17. | Ne kívánd a te felebarátodnak házát! Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé. |
18. | Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla. |
19. | És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk! |
20. | Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek. |
21. | Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala. |
22. | És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izrael fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem veletek. |
23. | Ne csináljatok énmellém ezüstisteneket, és aranyisteneket se csináljatok magatoknak! |
24. | Földből csinálj nekem oltárt, és azon áldozd a te égő és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemről megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged. |
25. | Ha pedig kövekből csinálsz nekem oltárt, ne építsd azt faragott [kő]ből: mert amint faragóvasadat rávetetted, megfertőztetted azt. |
26. | Lépcsőkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon. |