| 1. | Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen, és mondá neki: Kelj fel, csinálj nekünk isteneket, kik előttünk járjanak, mert nem tudjuk, mint lőn dolga ama férfiúnak, Mózesnek, aki minket Egyiptom földjéből kihozott. |
| 2. | És monda nekik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok énhozzám. |
| 3. | Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. |
| 4. | És elvevé kezükből, és alakítá azt vésővel, így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről. |
| 5. | Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak ünnepe lesz! |
| 6. | Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égő áldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni, azután felkelének játszani. |
| 7. | Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj, menj alá, mert megromlott a te néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéből. |
| 8. | Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nekik, borjúképet öntöttek maguknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid, Izrael, akik téged kihoztak Egyiptom földjéből. |
| 9. | Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép. |
| 10. | Azért hagyj békét nekem, hadd gerjedjen fel haragom ellenük, és töröljem el őket: Téged azonban nagy néppé teszlek. |
| 11. | De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne, Uram, a te haragod néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Egyiptomnak földjéről? |
| 12. | Miért mondanák az egyiptomiak, mondván: Vesztükre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörölje őket a föld színéről. Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet. |
| 13. | Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nekik: Megsokasítom a ti magotokat, mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké. |
| 14. | És abbahagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére. |
| 15. | Megfordula azért és megindula Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egyfelől, mind másfelől beírva. |
| 16. | A táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra. |
| 17. | Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harckiáltás van a táborban. |
| 18. | Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én. |
| 19. | És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a táncolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt. |
| 20. | Azután fogá a borjút, amelyet csináltak vala, tűzben megégeté, és apróra töré, mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izrael fiaival. |
| 21. | És monda Mózes Áronnak: Mit tett neked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted? |
| 22. | Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja, ismered e népet, hogy gonosz. |
| 23. | Mert [azt] mondák nekem: Csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járjanak, mert ama férfiúnak, Mózesnek, ki minket Egyiptom földjéről kihozott, nem tudjuk, mint lőn dolga. |
| 24. | Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le! És nekem ideadák, én pedig a tűzbe vetettem, és e borjú formáltaték. |
| 25. | És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala őket ellenségeik csúfjára. |
| 26. | Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: Aki az Úré, ide hozzám! És gyűlének őhozzá mind a Lévi fiai. |
| 27. | És szóla nekik: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és ki-ki ölje meg az ő atyjafiát, barátját és rokonságát. |
| 28. | A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú. |
| 29. | És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, ki-ki az ő fia és atyjafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok. |
| 30. | És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek. |
| 31. | Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el, mert aranyból csinált magának isteneket. |
| 32. | De most bocsásd meg bűnüket; ha pedig nem, törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál. |
| 33. | És monda az Úr Mózesnek: Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből. |
| 34. | Most azért eredj, vezesd a népet, ahová mondottam neked! Íme, angyalom megy előtted; és az én látogatásom napján ezt az ő bűnüket is meglátogatom. |
| 35. | És megverte az Úr a népet ezért [is], amit cselekedtek a borjúval, melyet Áron készített vala. |