| 1. | Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nekem, s nem hallgatnak szavamra, sőt, azt mondják: Nem jelent meg neked az Úr. |
| 2. | Az Úr pedig monda neki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző. |
| 3. | Vesd azt – úgymond – a földre! És veté azt a földre, és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle. |
| 4. | Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet, és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét, és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében. |
| 5. | Hogy elhiggyék, hogy megjelent neked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. |
| 6. | És ismét monda neki az Úr: Nosza, dugd kebeledbe a kezed, és kebelébe dugá kezét, és kihúzá: íme, az ő keze poklos vala, olyan, mint a hó. |
| 7. | És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed! És visszadugá kezét kebelébe, és kivevé azt kebeléből, és íme, ismét olyanná lőn, mint teste. |
| 8. | És ha úgy lenne, hogy nem hisznek neked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának. |
| 9. | És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek, és nem hallgatnak szavadra, akkor meríts vizet a folyóvízből, és öntsd a szárazra, és a víz, amit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon. |
| 10. | És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnapelőttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehézajkú és nehéznyelvű vagyok. |
| 11. | Az Úr pedig monda neki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? |
| 12. | Most hát eredj, és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell. |
| 13. | Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz. |
| 14. | És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen, és monda: Nemde atyádfia neked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesen szóló, és íme, ő ki is jő elődbe, s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében. |
| 15. | Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával, és megtanítlak titeket arra, amit cselekedjetek. |
| 16. | És ő beszél majd helyetted a néphez, és ő lesz neked száj gyanánt, te pedig leszel neki Isten gyanánt. |
| 17. | Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghezvidd vele ama jeleket! |
| 18. | És méne Mózes, és visszatére az ő ipához, Jetróhoz, és monda neki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Egyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jetró Mózesnek: Eredj el békességgel. |
| 19. | Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok a férfiak, akik téged halálra kerestek vala. |
| 20. | És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait, és felülteté őket a szamárra, és visszatére Egyiptom földjére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes. |
| 21. | És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Egyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csodákat véghezvidd a fáraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet. |
| 22. | Ezt mondd azért a fáraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izrael. |
| 23. | Ha azt mondom neked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nekem, és te vonakodol elbocsátani: íme, én megölöm a te elsőszülött fiadat. |
| 24. | És lőn az úton egy szálláson, eleibe álla az Úr, és meg akarja vala őt ölni. |
| 25. | De Cippora egy éles követ veve, és lemetszé az ő fiának előbőrét, és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nekem! |
| 26. | És békét hagya neki. Akkor monda: Vérjegyes a körülmetélkedésért. |
| 27. | Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne, és találkozék vele az Isten hegyénél, és megcsókolá őt. |
| 28. | Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel őt elküldötte vala, és mindazokat a jeleket, melyeket reábízott vala. |
| 29. | És méne Mózes és Áron, és egybegyűjték Izrael fiainak minden véneit. |
| 30. | És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek, és megcselekedé a jeleket a nép szemei előtt. |
| 31. | És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izrael fiait, és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magukat és leborulának. |