| 1. | És monda az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, és mondd neki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem. |
| 2. | Ha pedig te el nem akarod bocsátani, íme, én egész határodat békákkal verem meg. |
| 3. | És a folyóvíz békáktól pozsog, és felmennek és bemennek a te házadba, és ágyasházadba, és ágyadra, és a te szolgáid házába, és néped közé, és a te kemencéidbe, és sütőteknőidbe. |
| 4. | És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák. |
| 5. | És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújtsd ki kezedet a te vessződdel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom földjére! |
| 6. | És kinyújtá kezét Áron Egyiptom vizeire, és békák jövének fel, és ellepék Egyiptom földjét. |
| 7. | De az írástudók is úgy cselekedének az ő titkos mesterségükkel, és felhozák a békákat Egyiptom földjére. |
| 8. | És hívatá a fáraó Mózest és Áront, és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemről a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak. |
| 9. | Mózes pedig monda a fáraónak: Parancsolj velem! Mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a békák tőled és házaidtól, és csak a folyóvízben maradjanak meg? |
| 10. | Felele a [fáraó]: Holnapra. És monda [Mózes]: Amint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz, Istenünkhöz. |
| 11. | És eltávoznak a békák tőled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtől; csak a folyóvízben maradnak meg. |
| 12. | És kiméne Mózes és Áron a fáraótól, és kiálta Mózes az Úrhoz a békák felől, amelyeket a fáraóra bocsátott vala. |
| 13. | És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék, és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezőkről. |
| 14. | És rakásokba gyűjték azokat össze és a föld megbűzhödék. |
| 15. | S amint látá a fáraó, hogy baja könnyebbül, megkeményíté az ő szívét, és nem hallgata reájuk, amint megmondotta vala az Úr. |
| 16. | És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújtsd ki a te vessződet, és sújtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Egyiptom földjén. |
| 17. | És akképpen cselekedének. Áron kinyújtá kezét az ő vesszejével, és megsújtá a föld porát, és tetvek lőnek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lőn egész Egyiptom földjén. |
| 18. | És úgy cselekedének az írástudók is az ő varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon. |
| 19. | És mondák az írástudók a fáraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgata reájuk, amint mondotta vala az Úr. |
| 20. | Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel, és állj a fáraó eleibe; íme, kimegy a vizek felé, és mondd neki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem. |
| 21. | Mert ha el nem bocsátod az én népemet, íme, én bocsátok tereád, a te szolgáidra, és a te népedre, és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az egyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal, és a föld is, amelyen ők vannak. |
| 22. | De különválasztom azon a napon a Gósen földjét, amelyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr ezen a földön. |
| 23. | És különbséget teszek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség. |
| 24. | És akképpen cselekedék az Úr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a fáraó házára és az ő szolgái házára, és egész Egyiptom földjén pusztává lőn a föld az ártalmas bogarak miatt. |
| 25. | És hívatá a fáraó Mózest és Áront, és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Isteneteknek ezen a földön. |
| 26. | Mózes pedig monda: Nincs rendjén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak, a mi Istenünknek, ami utálatos az egyiptombeliek előtt: íme, ha azt áldozzuk az ő szemeik előtt, ami az egyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-e meg minket? |
| 27. | Háromnapi járóföldre megyünk a pusztába, és úgy áldozunk a mi Urunknak, Istenünknek, amint megmondja nekünk. |
| 28. | És monda a fáraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak, Isteneteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok érettem. |
| 29. | Mózes pedig monda: Íme, én kimegyek tetőled és imádkozom az Úrhoz, és eltávoznak az ártalmas bogarak a fáraótól és az ő szolgáitól és az ő népétől holnap; csak megint el ne ámítson a fáraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az Úrnak. |
| 30. | És kiméne Mózes a fáraótól, és imádkozék az Úrhoz. |
| 31. | És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék, s eltávozának az ártalmas bogarak a fáraótól, szolgáitól és népétől; egy sem marada. |
| 32. | De a fáraó ezúttal is megkeményíté az ő szívét, és nem bocsátá el a népet. |