| 13. |
És monda az Úr Mózesnek: Kelj fel reggel, és állj a fáraó eleibe, és mondd neki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem.
|
| 14. |
Mert ezúttal minden csapásomat reábocsátom a te szívedre, a te szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs énhozzám hasonló az egész földön.
|
| 15. |
Mert ha most kinyújtanám kezemet, és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földről.
|
| 16. |
Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam neked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
|
| 17. |
Ha tovább is feltartóztatod az én népemet, és nem bocsátod el őket:
|
| 18. |
Íme, holnap ilyenkor igen nagy jégesőt bocsátok, amelyhez hasonló nem volt Egyiptomban az naptól fogva, hogy fundáltatott, mind ez ideig.
|
| 19. |
Most annak okáért küldj el, hajtasd be barmaidat és mindenedet, valamid a mezőn van; minden ember és barom, amely a mezőn találtatik és házba nem hajtatik, jégeső szakad arra, és meghal.
|
| 20. |
Aki a fáraó szolgái közül az Úr beszédétől megfélemedék, szolgáit és barmait házakba futtatá.
|
| 21. |
Aki pedig nem törődék az Úr beszédével, szolgáit és barmát a mezőn hagyá.
|
| 22. |
Az Úr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégeső Egyiptom egész földjén az emberre, baromra és a mező minden füvére, Egyiptom földjén.
|
| 23. |
Kinyújtá azért Mózes az ő vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesőt, és tűz szálla le a földre, és jégesőt bocsáta az Úr Egyiptom földjére.
|
| 24. |
És lőn jégeső, és a tűz egymást éré az igen nagy jégeső közt, amelyhez hasonló nem volt az egész Egyiptom földjén, mióta nép lakja.
|
| 25. |
És elveré a jégeső egész Egyiptom földjén mindazt, ami a mezőn vala, embertől baromig; a mező minden füvét is elveré a jégeső, és a mező minden fáját is egyberontá.
|
| 26. |
Csak a Gósen földjén, hol Izrael fiai valának, nem volt jégeső.
|
| 27. |
A fáraó pedig elkülde, és hívatá Mózest és Áront, és monda nekik: Vétkeztem ezúttal, az Úr az igaz, én pedig és az én népem gonoszok vagyunk.
|
| 28. |
Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen elég a mennydörgés és jégeső, és akkor elbocsátlak titeket, és nem maradtok tovább.
|
| 29. |
Mózes pedig monda neki: Mihelyt kimegyek a városból, felemelem kezeimet az Úrhoz; megszűnnek a mennydörgések és nem lesz többé jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld.
|
| 30. |
De tudom, hogy te és a te szolgáid még nem féltek az Úr Istentől.
|
| 31. |
A len pedig és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós vala.
|
| 32. |
De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek.
|
| 33. |
És kiméne Mózes a fáraótól a városból, és felemelé kezeit az Úrhoz, és megszűnének a mennydörgések s a jégeső, és eső sem ömlik vala a földre.
|
| 34. |
Amint látá a fáraó, hogy megszűnék az eső, meg a jégeső, és a mennydörgés, ismét vétkezék, és megkeményíté szívét ő és az ő szolgái.
|
| 35. |
És kemény maradt a fáraó szíve, és nem bocsátá el az Izrael fiait, amint megmondotta vala az Úr Mózes által.
|