| 1. |
És lőn a hetedik esztendőben, az ötödik hónap tizedikén, jövének férfiak Izrael vénei közül megkérdezni az Urat, és leülének előttem.
|
| 2. |
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
|
| 3. |
Embernek fia, beszélj Izrael véneivel, és mondjad nekik: Így szól az Úr Isten: Nemde engem megkérdezni jöttetek-e? Élek én, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem, ezt mondja az Úr Isten.
|
| 4. |
Ítélni akarod őket, ítélni akarsz, embernek fia? Add tudtukra atyáik utálatosságait,
|
| 5. |
És mondjad nekik: Így szól az Úr Isten: Azon a napon, melyen elválasztám Izraelt, és fölemelém kezemet a Jákób háza magvának, és megismertetém magamat velük Egyiptom földjén, és kezemet fölemelém nekik, mondván: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek!
|
| 6. |
Azon a napon felemeltem kezemet nekik, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről a földre, amelyet kinéztem vala nekik, amely tejjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;
|
| 7. |
És mondék nekik: Ki-ki az ő szemei utálatosságait elvesse, és Egyiptom bálványaival meg ne fertőztessétek magatokat; én vagyok az Úr, a ti Istenetek!
|
| 8. |
De pártot ütének ellenem, s nem akarának hallgatni reám. Senki az ő szeme utálatosságait el nem veté és Egyiptom bálványait el nem hagyá. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájuk, teljessé teszem haragomat rajtuk Egyiptom földjének közepette.
|
| 9. |
De cselekedtem az én nevemért, hogy ez meg ne gyaláztassék a pogányok szemei előtt, akik közt ők valának, akiknek szemei előtt megismertettem magamat velük, hogy kihozom őket Egyiptom földjéről.
|
| 10. |
És kihozám őket Egyiptom földjéről, s vivém őket a pusztába.
|
| 11. |
És adám nekik parancsolataimat, és törvényeimet kijelentém nekik, melyeket az ember ha cselekszik, él azok által.
|
| 12. |
És adám nekik szombatjaimat is, hogy legyenek jegyül köztem és őközöttük, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük.
|
| 13. |
De pártot üte ellenem Izrael háza a pusztában, az én parancsolataimban nem jártak és törvényeimet megveték, amelyeket az ember ha cselekszik, él azok által; és az én szombatjaimat megfertőztették felette igen. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájuk a pusztában, hogy elveszessem őket.
|
| 14. |
De cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok szemei előtt, akiknek szeme láttára kihoztam vala őket.
|
| 15. |
És föl is emelém én kezemet nekik a pusztában, hogy be nem viszem őket a földre, melyet adtam nekik, mely tejjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak,
|
| 16. |
Mivelhogy törvényeimet megvetették, és parancsolataimban nem jártak, és szombatjaimat megfertőztették, mert bálványaik után járt vala szívük:
|
| 17. |
Mindazáltal kedvezett szemem nekik, hogy el ne veszessem őket, és nem vetettem nekik véget a pusztában.
|
| 18. |
És mondék fiaiknak a pusztában: A ti atyáitok parancsolataiban ne járjatok, és az ő törvényeiket meg ne tartsátok, s bálványaikkal magatokat meg ne fertőztessétek!
|
| 19. |
Én vagyok a ti Uratok, Istenetek: az én parancsolataimban járjatok, az én törvényeimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek,
|
| 20. |
És az én szombatjaimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül énköztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek!
|
| 21. |
De pártot ütének a fiak ellenem, parancsolataimban nem jártak, s törvényeimet meg nem tartották, hogy azokat cselekedjék, amelyeket az ember ha cselekszik, él azok által; szombatjaimat megfertőztették; mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájuk, teljessé teszem haragomat rajtuk a pusztában.
|
| 22. |
De visszavontam kezemet, s cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok előtt, akiknek szeme láttára kihoztam őket.
|
| 23. |
Föl is emelém én kezemet nekik a pusztában, hogy elszélesztem őket a pogányok közé, és szétszórom őket a tartományokba,
|
| 24. |
Mivelhogy törvényeimet nem cselekedték, s parancsolataimat megvetették, és szombatjaimat megfertőztették, s atyáik bálványai után voltak szemeik.
|
| 25. |
És én is adtam nekik nem jó parancsolatokat s törvényeket, amelyek által ne éljenek.
|
| 26. |
S megfertőztetém őket ajándékaikkal, mikor [tűzön] vittek át minden elsőszülöttet, hogy elpusztítsam őket, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
|
| 27. |
Azért szólj az Izrael házának, embernek fia, és mondjad nekik: Így szól az Úr Isten: Még ebben is gyalázattal illettek engem a ti atyáitok, hogy hűtlenül elszakadának tőlem:
|
| 28. |
Mikor bevittem őket a földre, amelyért fölemeltem kezemet, hogy azt nekik adom, megtekintének minden magas halmot és minden sűrű ágú fát, és ott áldozzák vala az ő áldozataikat, és ott adják vala haragra ingerlő ajándékaikat; és oda teszik vala kedvelt illatukat, és oda öntik vala italáldozataikat.
|
| 29. |
És mondék nekik: Micsoda e magaslat, ahova ti gyülekeztek? És nevezik nevét magaslatnak mind e mai napig.
|