| 1. | A tizedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedikén lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: |
| 2. | Embernek fia, vesd tekintetedet a fáraóra, Egyiptom királyára, és prófétálj ellene és egész Egyiptom ellen! |
| 3. | Szólj és mondjad: Így szól az Úr Isten: Íme, én ellened [megyek], fáraó, Egyiptom királya, te nagy krokodil, aki fekszik folyói közepette, aki ezt mondja: Enyém az én folyóm, és én teremtettem magamnak. |
| 4. | És horgokat vetek szádba, és azt cselekszem, hogy folyóid halai odaragadjanak pikkelyeidhez, és kivonszlak folyóid közepéből, és folyóid minden halait, melyek odaragadnak pikkelyeidhez. |
| 5. | És kivetlek a pusztába téged és folyóid minden halát, a mező színére esel, egybe nem szedetel s nem gyűjtetel, a földi vadaknak s az égi madaraknak adlak eledelül. |
| 6. | És megtudják mindnyájan Egyiptom lakói, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy ők nádszálbot valának Izrael házának, |
| 7. | Melyet ha megfognak kezükkel, összetörsz, s felhasítod egész vállukat, és ha reád támaszkodnak, összeroppansz, s megrázod egész derekukat: |
| 8. | Ez okáért így szól az Úr Isten: Íme, hozok ellened fegyvert, és kivágok belőled embert és barmot. |
| 9. | És legyen Egyiptom földje pusztasággá és sivataggá, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy azt mondja: A folyó enyém, és én teremtettem, |
| 10. | Ez okáért íme, én ellened [megyek], és folyóid ellen, és teszem Egyiptom földjét nagy pusztaságok pusztaságává Migdoltól fogva Siénéig, és Szerecsenország határáig. |
| 11. | Ne menjen át azon emberi láb, se baromi láb ne menjen át rajta, és ne lakják negyven esztendeig! |
| 12. | És adom Egyiptom földjét pusztaságra az elpusztult földek között, s városai lesznek az elpusztult városok közt pusztaságban negyven esztendeig, és eloszlatom az egyiptomiakat a nemzetek közé, s szétszórom őket a tartományokba. |
| 13. | Mert így szól az Úr Isten: Negyven esztendő múlva egybegyűjtöm az egyiptomiakat a népek közül, kik közé szétszórattak, |
| 14. | És visszahozom Egyiptom foglyait, s visszaviszem őket Pathrós földjére, az ő eredetük földjére, és ott lesznek alacsony királyság. |
| 15. | A [többi] királyságokhoz képest alacsony lészen, s többé nem emeli magát a nemzetek fölé, és megkevesbítem őket, hogy el ne tapodják a nemzeteket. |
| 16. | És nem lesz többé Izrael házának bizodalma, mely vétekre emlékeztessen [engem], midőn feléje hajlanak, és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten. |
| 17. | És lőn a huszonhetedik esztendőben, az első hónapban, a hónap elsején, lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: |
| 18. | Embernek fia! Nabukodonozor, Babilon királya nagy fáradsággal fárasztotta seregét Tírusz ellen: minden fő megkopaszult és minden váll feltört; de jutalma nem lőn neki és seregének Tíruszból a fáradságért, amellyel miatta fáradott. |
| 19. | Ennek okáért így szól az Úr Isten: Íme, én Nabukodonozornak, a babiloni királynak adom Egyiptom földjét, és elviszi gazdagságát, s elragadja ragadományát, s elprédálja prédáját, és [ez] lesz jutalma seregének. |
| 20. | Fizetésül, amelyért fáradott, adom neki Egyiptom földjét, mert értem cselekedtek, ezt mondja az Úr Isten. |
| 21. | Azon a napon szarvat sarjasztok Izrael házának, és a te szádat megnyitom közöttük, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. |