| 1. | És mondá nekem: Embernek fia, ami előtted van, edd meg; edd meg ezt a türetet, és menj, szólj az Izrael házának! |
| 2. | Felnyitám azért számat, és megeteté velem azt a türetet. |
| 3. | És mondá nekem: Embernek fia, hasadat tartsd jól és belső részeidet töltsd meg ezzel a türettel, amelyet adok neked! És megevém azt, és lőn az én számban, mint az édes méz. |
| 4. | És mondá nekem: Embernek fia, eredj, menj el az Izrael házához, és szólj az én szavaimmal nekik! |
| 5. | Mert nem valami homályos ajkú és nehéz nyelvű néphez küldetel te, hanem az Izrael házához. |
| 6. | Nem sok népekhez, akik homályos ajkúak és nehéz nyelvűek, kiknek nem érthetnéd beszédüket; bizony, ha ő hozzájuk küldöttelek volna, ők hallgatnának reád! |
| 7. | De az Izrael háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni, mert az egész Izrael háza kemény homlokú és megátalkodott szívű. |
| 8. | Íme, keménnyé tettem orcádat, amilyen az ő orcájuk, és keménnyé homlokodat, amilyen az ő homlokuk. |
| 9. | Olyanná, mint a gyémánt, amely keményebb a tűzkőnél, tettem a te homlokodat; ne félj tőlük, és meg ne rettenj tekintetüktől, mert pártos ház! |
| 10. | És mondá nekem: Embernek fia, minden beszédeimet, amelyeket szólok neked, vedd szívedbe, és füleiddel halld meg! |
| 11. | És eredj, menj el a foglyokhoz, a te néped fiaihoz, és szólj és mondjad nekik: Így szól az Úr Isten, vagy hallják vagy nem. |
| 12. | És fölemele engem a lélek, és hallék mögöttem nagy dörgés szavát: Áldott az Úrnak dicsősége az ő helyéről! |
| 13. | És amaz állatok szárnyainak zúgását, amelyek egymást érik vala, és mellettük a kerekek csikorgását, és nagy dörgés szavát. |
| 14. | És a lélek fölemele és elragada engem, és elmenék, elkeseredvén haragjában az én lelkem, az Úrnak keze pedig rajtam erős vala. |
| 15. | És eljuték Tél-Ábibba a foglyokhoz, akik lakoznak vala a Kébár folyó mellett, és leülék, ők [is] ott ülvén; és ott ülék hét nap némán őközöttük. |
| 16. | És lőn hét nap múlva az Úr szava hozzám, mondván: |
| 17. | Embernek fia, őrállóul adtalak én téged Izrael házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg őket az én nevemben! |
| 18. | Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen, az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. |
| 19. | De ha te megintetted a hitetlent, és ő meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról, ő az ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet. |
| 20. | És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást, ő meg fog halni; ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett, de vérét a te kezedből kívánom meg. |
| 21. | Ha pedig te megintetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és ő nem vétkezik többé: élvén él, mert engedett az intésnek, és te a te lelkedet megmentetted. |
| 22. | És lőn ott az Úrnak keze rajtam, és monda nekem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok veled! |
| 23. | Fölkelék azért és kimenék a völgybe és íme, ott áll vala az Úrnak dicsősége, hasonlatos ahhoz a dicsőséghez, amelyet a Kébár folyó mellett láttam, és orcámra esém. |
| 24. | És jöve belém a lélek, és állata engem lábaimra, és szóla hozzám és monda nekem: Menj be és zárd be magadat a te házadba. |
| 25. | És te, oh embernek fia, íme köteleket vetnek reád, és azokkal megkötöznek téged, és ki nem mehetsz közikbe; |
| 26. | Nyelvedet pedig én ragasztom ínyedhez, és néma leszel, hogy ne légy közöttük feddőző férfiú, mert ők pártos ház. |
| 27. | Mikor pedig szólok veled, megnyitom a te szádat, és mondjad nekik: Így szól az Úr Isten! Aki hallja, hallja, aki nem akarja, nem hallja, mert ők pártos ház. |