| 1. | Lőn énrajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letőn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala. |
| 2. | És átvitt engem azok mellett körös-körül, és íme, felette sok vala a völgy színén, és íme, igen megszáradtak vala. |
| 3. | És monda nekem: Embernek fia, vajon megélednek-e ezek a tetemek? És mondék: Uram, Isten, te tudod! |
| 4. | És monda nekem: Prófétálj e tetemek felől, és mondjad nekik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét! |
| 5. | Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Íme, én bocsátok tibelétek lelket, hogy megéledjetek. |
| 6. | És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bőrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. |
| 7. | És én prófétálék, amint parancsolva vala nekem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és íme zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez. |
| 8. | És látám, és íme inak valának rajtuk, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket; de lélek nem vala még bennük. |
| 9. | És monda nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek! |
| 10. | És prófétálék, amint parancsolá. És beléjük méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg. |
| 11. | És monda nekem: Embernek fia, ezek a tetemek az Izrael egész háza. Íme, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk, kivágattunk! |
| 12. | Annak okáért prófétálj, és mondjad nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem, s beviszlek titeket Izrael földjére! |
| 13. | És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! |
| 14. | És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten. |
| 15. | És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: |
| 16. | És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izrael fiaié, az ő társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izrael házáé, az ő társaié. |
| 17. | És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy eggyé legyenek kezedben. |
| 18. | És ha mondják neked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-e meg nekünk, mit akarsz ezekkel? |
| 19. | Szólj nekik: Ezt mondja az Úr Isten: Íme, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izrael nemzetségeit, az ő társait, és teszem őket őhozzá, a Júda fájához, és összeteszem őket egy fává, hogy eggyé legyenek az én kezemben. |
| 20. | És ha e fák, amelyekre írsz, kezedben lesznek szemük láttára, |
| 21. | Szólj nekik: Ezt mondja az Úr Isten: Íme, én fölveszem Izrael fiait a pogányok közül, akik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjükre. |
| 22. | És egy néppé teszem őket azon a földön, Izraelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájuk királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra. |
| 23. | És többé meg nem fertőztetik magukat bálványaikkal, és utálatosságaikkal, és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyüktől, amelyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nekem népem, és én leszek nekik Istenük. |
| 24. | És az én szolgám, Dávid lesz a király őrajtuk, s egy pásztora lesz mindnyájuknak, és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik. |
| 25. | És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, amelyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmük örökké. |
| 26. | És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szent helyemet közéjük örökké. |
| 27. | És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nekik Istenük, és ők nekem népem. |
| 28. | És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izraelt, mikor szent helyem közöttük lesz mindörökké. |