| 1. | Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izrael fiai az ő városaikban [lakozának], felgyűle a nép egyenlőképpen Jeruzsálembe. |
| 2. | És fölkele Jésua, Jósádák fia, s az ő atyjafiai, a papok és Zorobábel, Sealtiél fia s az ő atyjafiai, és megépíték Izrael Istenének oltárát, hogy áldozzanak rajta égő áldozatokat, amint írva van Mózesnek, az Isten emberének törvényében. |
| 3. | És [erős] fundamentumra állíták fel az oltárt, mert félnek vala a földnek népétől, és áldozának rajta égő áldozatokat az Úrnak, reggeli és estveli égő áldozatokat. |
| 4. | És megülék a sátoros ünnepet, amint írva van, s [áldozának] égő áldozatot napról napra szám és szokás szerint minden napit az ő napján. |
| 5. | És azután [áldozák] az állandó [napi], továbbá a hónapok első napjain s az Úr minden szent ünnepnapjain viendő égő áldozatot, és mindazokért valót, akik önkéntesen ajándékozának az Úrnak. |
| 6. | Tehát a hetedik hónap első napjától fogva kezdének égő áldozatot áldozni az Úrnak, amikor az Úr templomának alapköve még nem tétetett le. |
| 7. | És adtak pénzt a [kő- és] favágóknak s a mesterembereknek, és ételt és italt és olajat a szidonbelieknek és tíruszbelieknek, hogy hozzanak cédrusfákat a Libanonról a joppéi tenger felé, Cí-rusz perzsa király nekik adott engedelme szerint. |
| 8. | Második esztendőben azután, hogy fölmenének az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban megkezdte az építést Zorobábel, Sealtiél fia és Jésua, Jósádák fia és a többi atyjafiaik, a papok és léviták és mindnyájan, akik a fogságból visszajöttek vala Jeruzsálembe, és rendelék a lévitákat, akik húszesztendősök vagy azon felül valának, az Úr háza építésének vezetésére. |
| 9. | És elöl álla Jésua, az ő fiai és atyjafiai, Kadmiél és fiai, a Júda fiai, egyenlőképpen, hogy vezérei legyenek az Isten házát építő munkásoknak, továbbá Hénádád fiai, fiaik és testvéreik, [mind] léviták. |
| 10. | S midőn az építők letették az Úr templomának alapkövét, [Jésua és Zorobábel] odaállaták a papokat öltözetükben kürtökkel, s a lévitákat, Aszáf fiait cimbalmokkal, hogy dicsérjék az Urat, Izrael királyának, Dávidnak rendelete szerint. |
| 11. | És énekelének, dicsérvén az Urat és hálát adván neki, mert jó, mert mindörökké van az ő irgalmassága Izraelen! És mind az egész nép nagy fennszóval kiált vala, dicsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett! |
| 12. | Nagy sokan pedig a papok és a léviták és a családfők közül, a vének, akik látták vala az első házat, mikor alapot vetnek vala most e háznak az ő szemük előtt, nagy fennszóval sírnak vala, sokan pedig örömükben nagy fennszóval kiáltanak vala, |
| 13. | Úgyhogy a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömben való kiáltást a nép siralmának szavától, mert a nép kiált vala nagy fennszóval, és ez a szó messze földre elhallatott. |