| 1. | Minekutána ezek elvégeződének, jövének hozzám a főemberek, mondván: Izrael népe és a papok és a léviták nem különíték el magukat e tartományok népeitől, amiképpen pedig azoknak, a kananeusoknak, hitteusoknak, perizeusoknak, jebuzeusoknak, ammonitáknak, moábitáknak, egyiptomiaknak és emoreusoknak utálatos [vétke] szerint [el kellett volna], |
| 2. | Mert [ezek] leányai közül vettek vala [feleséget] maguknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e tartományok népeivel, éspedig a fejedelmek és főemberek valának elsők e bűnben. |
| 3. | Mihelyt e dolgot meghallottam, meg-szaggatám alsó- és felsőruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakállamat, és veszteg ültem. |
| 4. | És hozzám gyűlének mindnyájan, akik reszketve [gondoltak] Izrael Istenének beszédeire azoknak vétke miatt, akik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig. |
| 5. | Az estvéli áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felsőruhámat, és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez, |
| 6. | És mondék: Én Istenem, szégyellem és átallom felemelni, én Istenem, az én orcámat tehozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött, és a mi vétkeink mind az égig növekedtek! |
| 7. | A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orcapirulásra, amint [ez] a mai nap [is van]. |
| 8. | És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minekünk maradékot, és hogy adjon nekünk egy szeget az ő szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a mi szolgaságunkban. |
| 9. | Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Perzsiának királyai előtt, hogy megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát s megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nekünk bátorságos lakást Júdában és Jeruzsálemben. |
| 10. | És most mit mondjunk, oh mi Istenünk, [mindezek] után? [Azt,] hogy mi [mégis] elhagytuk parancsolataidat, |
| 11. | Amelyeket parancsoltál szolgáid, a próféták által, mondván: A föld, melyre bementek, hogy bírjátok azt, tisztátalan föld, a tartományok népeinek tisztátalansága miatt, utálatosságaik miatt, melyekkel betölték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukban. |
| 12. | Annak okáért leányaitokat ne adjátok az ő fiaiknak és az ő leányaikat ne vegyétek fiaitoknak, és ne keressétek barátságukat, sem javukat soha, hogy megerősödjetek, és éljetek e föld javaival, és örökségképpen adhassátok azt fiaitoknak mindörökké. |
| 13. | Mindazok után pedig, amik ránk jövének gonosz cselekedeteinkért és nagy vétkünkért, hiszen te, mi Istenünk, jobban kedveztél nekünk, semmint bűneink miatt érdemeltünk volna, s adád nekünk e maradékot, |
| 14. | Hát megrontjuk-e ismét parancsolataidat, s összeházasodunk-e ez utálatos népekkel? Nem fogsz-e haragudni ránk mindaddig, míg megemésztetünk, hogy se maradékunk, se hírmondónk ne legyen? |
| 15. | Oh Uram, Izrael Istene! Igaz vagy Te, mert meghagytál minket maradék gyanánt, mint e mai nap [bizonyítja]. Íme, előtted vagyunk vétkünkben, és nem állhatunk meg előtted e miatt! |