| 1. | Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. |
| 2. | A föld pedig kietlen és puszta vala, és sötétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. |
| 3. | És monda Isten: Legyen világosság; és lőn világosság. |
| 4. | És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a sötétségtől. |
| 5. | És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a sötétséget nevezé éjszakának; és lőn este, és lőn reggel, első nap. |
| 6. | És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, amely elválassza a vizeket a vizektől. |
| 7. | Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. |
| 8. | És nevezé Isten a mennyezetet égnek; és lőn este, és lőn reggel, második nap. |
| 9. | És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn. |
| 10. | És nevezé Isten a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. |
| 11. | Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen neki magva e földön. És úgy lőn. |
| 12. | Hajta tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, amelynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. |
| 13. | És lőn este, és lőn reggel, harmadik nap. |
| 14. | És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek; |
| 15. | És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. |
| 16. | Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. |
| 17. | És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; |
| 18. | És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látá Isten, hogy jó. |
| 19. | És lőn este, és lőn reggel, negyedik nap. |
| 20. | És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. |
| 21. | És teremté Isten a nagy víziállatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, amelyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemük szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. |
| 22. | És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. |
| 23. | És lőn este, és lőn reggel, ötödik nap. |
| 24. | Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemük szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemük szerint. És úgy lőn. |
| 25. | Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemük szerint, a barmokat nemük szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemük szerint. És látá Isten, hogy jó. |
| 26. | És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. |
| 27. | Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. |
| 28. | És megáldá Isten őket, és monda nekik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. |
| 29. | És monda Isten: Íme, nektek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen nektek eledelül. |
| 30. | A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket [adom] eledelül. És úgy lőn. |
| 31. | És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, íme igen jó. És lőn este, és lőn reggel, hatodik nap. |