Ábrám elhivatása

1. És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából a földre, amelyet én mutatok neked.
2. És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel.
3. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt; és megáldatnak tebenned a föld minden nemzetségei.

Ábrám Kanaán földjére megy

4. És kiméne Ábrám, amint az Úr mondotta vala neki, és Lót is kiméne ővele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból.
5. És felvevé Ábrám az ő feleségét, Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményüket, amelyet szereztek vala, és a cselédeket, akikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kánaán földjére menjenek, és el is jutának a Kánaán földjére.
6. És általméne Ábrám a földön mind Sikem vidékéig, Móréh tölgyeséig. Akkor kananeusok valának azon a földön.

Első igéret Ábrámnak

7. És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda neki: A te magodnak adom ezt a földet. És [Ábrám] oltárt építe ott az Úrnak, aki megjelent vala neki.
8. Onnan azután a hegység felé méne Bételtől keletre, és felüté sátorát: Bétel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségül hívá az Úr nevét.
9. És továbbköltözék Ábrám, folyton dél felé húzódván.

Ábrám Egyiptomban

10. Azonban éhség lőn az országban, és Ábrám aláméne Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban.
11. És lőn, mikor közel vala, hogy bemenjen Egyiptomba, monda feleségének, Szárainak: Íme tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.
12. Azért mikor meglátnak téged az egyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak.
13. Mondd [azért], kérlek, [hogy] húgom vagy, hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak teéretted.
14. És lőn, mikor Ábrám Egyiptomba érkezék, láták az egyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép.
15. Mikor megláták őt a fáraó főemberei, magasztalák a fáraó előtt, és elvivék az asszonyt a fáraó udvarába.
16. És jól tőn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstény szamarai és tevéi.
17. De megveré az Úr a fáraót és az ő házát nagy csapásokkal Száraiért, Ábrám feleségéért.
18. Hívatá azért a fáraó Ábrámot, és monda: Miért művelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnekem, hogy ez neked feleséged?
19. Miért mondottad: Húgom ő; azért vevém magamnak feleségül. Most már ímhol a te feleséged, vedd magadhoz, és menj el!
20. És parancsola felőle a fáraó némely embereknek, akik elbocsáták őtet és az ő feleségét, és mindenét, amije vala.