Lót rabságra jut

1. Lőn pedig Amrafelnek, Sineár királyának és Ariókhnak, Elászár királyának, Khédorlaomernek, Élám királyának, és Thidálnak, a Góim királyának napjaiban:
2. Hadat indítának [ezek] Bera, Szodoma királya ellen, Birsa, Gomora királya ellen, Sináb, Admáh királya ellen, Seméber, Ceboim királya ellen és Bélah, azaz Coár királya ellen.
3. Mindezek a Sziddim völgyében egyesülének, ez a Sós-tenger.
4. Tizenkét esztendeig szolgálták vala Khédorlaomert, és a tizenharmadik esztendőben ellene támadtak vala.
5. A tizennegyedik esztendőben pedig eljöve Khédorlaomer és a királyok, akik ővele [valának], és megverék a refeusokat Asztheroth Kárnajimban, és a zuzeusokat Hámban, és az emeusokat Sávé-Kirjáthajimban.
6. És a horeusokat az ő hegyükön, a Szeiren, egész Él-Páránig, mely a puszta mellett van.
7. És megtérének, s menének Hén Mispátba, azaz Kádesbe, és elpusztíták az amálekiták egész mezőségét, és az emoreusokat is, kik laknak vala Hácacon-Támárban.
8. Kiméne tehát Szodoma királya, Gomora királya, Admáh királya, Ceboim királya és Bélah, azaz Coár királya, és megütközének azokkal a Sziddim völgyében:
9. Khédorlaomerrel, Élám királyával, és Thidállal, Gójim királyával, Amráfellel, Sineár királyával, és Ariókhkal, Elászár királyával; négy király öt ellen.
10. A Siddim völgye pedig tele vala szurokforrásokkal. És megfutamodának Szodoma és Gomora királyai, és azokba esének, a megmaradottak pedig a hegységbe futának.
11. És elvivék Szodomának és Gomorának minden jószágát és minden eleségét, és elmenének.
12. Elvivék Lótot is, az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Szodomában lakik vala.

Ábrám kiszabadítja Lótot

13. Eljöve pedig egy menekült, és hírül hozá a héber Ábrámnak, aki lakik vala az emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, akik meg Ábrámnak szövetségesei valának.
14. Amint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáztizennyolc próbált legényét, és üldözve nyomula Dánig.
15. És csapatokra oszolván ellenük éjszaka ő és szolgái, megveré őket, és űzé őket mind Hóbáig, amely Damaszkusztól balra esik.
16. És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az ő atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.
17. Minekutána pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, kiméne őelébe Szodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe.
18. Melkisedek pedig, Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.

Melkhisédek megáldja Ábrámot

19. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.
20. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet! És tizedet ada neki mindenből.
21. És monda Szodoma királya Ábrámnak: Add nekem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak!
22. És monda Ábrám Szodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez,
23. Hogy én egy fonalszálat vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot.
24. Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik énvelem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, ők vegyék ki az ő részüket.