| 1. | És Szárai, az Ábrám felesége nem szüle neki; de vala neki egy Egyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár vala. |
| 2. | Monda azért Szárai Ábrámnak: Íme, az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szüljek; kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán azáltal megépülök. És engede Ábrám a Szárai szavának. |
| 3. | Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az egyiptombeli Hágárt, az ő szolgálóját, tíz esztendővel azután, hogy Ábrám a Kánaán földjén letelepedék, és adá azt Ábrámnak, az ő férjének feleségül. |
| 4. | És beméne Hágárhoz, és az fogada az ő méhében; ez pedig amint látta, hogy terhes, nem vala becsülete az ő asszonyának őelőtte. |
| 5. | Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen előtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr énközöttem és teközötted. |
| 6. | És monda Ábrám Szárainak: Íme, a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele, amit jónak látsz. Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta őelőle. |
| 7. | És találá őt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba menő úton van. |
| 8. | És monda: Hágár, Szárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy? És az monda: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elől futok én. |
| 9. | Akkor monda neki az Úr angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő kezei alatt! |
| 10. | És monda neki az Úrnak angyala: Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen. |
| 11. | És monda neki az Úrnak angyala: Íme, te terhes vagy, és szülsz fiat; és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat. |
| 12. | Az pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze őellene; és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel sátorát. |
| 13. | És nevezé Hágár az Úrnak nevét, aki ővele szólott vala: Te vagy a látomás Istene. Mert monda: Avagy nem e helyen láttam a látomás után? |
| 14. | Annak okáért nevezé azt a forrást Lakhai Rói forrásának; ott van Kádes és Béred között. |
| 15. | És fiat szüle Hágár Ábrámnak, és nevezé Ábrám az ő fiának nevét, akit Hágár szül vala neki, Ismáelnek. |
| 16. | Ábrám pedig nyolcvanhat esztendős vala, amikor Hágár Ismáelt szülé Ábrámnak. |