Szárai Ábrámhoz adja Hágárt

1. És Szárai, az Ábrám felesége nem szüle neki; de vala neki egy Egyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár vala.
2. Monda azért Szárai Ábrámnak: Íme, az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szüljek; kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán azáltal megépülök. És engede Ábrám a Szárai szavának.
3. Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az egyiptombeli Hágárt, az ő szolgálóját, tíz esztendővel azután, hogy Ábrám a Kánaán földjén letelepedék, és adá azt Ábrámnak, az ő férjének feleségül.
4. És beméne Hágárhoz, és az fogada az ő méhében; ez pedig amint látta, hogy terhes, nem vala becsülete az ő asszonyának őelőtte.
5. Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen előtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr énközöttem és teközötted.
6. És monda Ábrám Szárainak: Íme, a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele, amit jónak látsz. Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta őelőle.

Az elfutott Hágár visszatér. Ismáel születik

7. És találá őt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba menő úton van.
8. És monda: Hágár, Szárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy? És az monda: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elől futok én.
9. Akkor monda neki az Úr angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő kezei alatt!
10. És monda neki az Úrnak angyala: Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen.
11. És monda neki az Úrnak angyala: Íme, te terhes vagy, és szülsz fiat; és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat.
12. Az pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze őellene; és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel sátorát.
13. És nevezé Hágár az Úrnak nevét, aki ővele szólott vala: Te vagy a látomás Istene. Mert monda: Avagy nem e helyen láttam a látomás után?
14. Annak okáért nevezé azt a forrást Lakhai Rói forrásának; ott van Kádes és Béred között.
15. És fiat szüle Hágár Ábrámnak, és nevezé Ábrám az ő fiának nevét, akit Hágár szül vala neki, Ismáelnek.
16. Ábrám pedig nyolcvanhat esztendős vala, amikor Hágár Ismáelt szülé Ábrámnak.