1. | Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda neki: Én a Mindenható Isten vagyok, járj énelőttem, és légy tökéletes! |
2. | És megkötöm az én szövetségemet énközöttem és teközötted: és felette igen megsokasítlak téged. |
3. | És arcára borula Ábrám; az Isten pedig szóla őneki, mondván: |
4. | Ami engem illet, ímhol az én szövetségem teveled, hogy népek sokaságának atyjává leszel. |
5. | És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged. |
6. | És felette igen megsokasítalak téged, és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled. |
7. | És megállapítom az én szövetségemet énközöttem és teközötted, és teutánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek teneked Istened, és a te magodnak teutánad. |
8. | És adom teneked és a te magodnak teutánad a te bujdosásod földjét, Kánaánnak egész földjét, örök birtokul; és Istenük leszek nekik. |
9. | Annak felette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod teutánad az ő nemzedékei szerint! |
10. | Ez [pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok énközöttem és tiközöttetek, és a teutánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. |
11. | És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az énközöttem és tiközöttetek való szövetségnek jele. |
12. | Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való. |
13. | Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken. |
14. | A körülmetéletlen férfi pedig, aki körül nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közül, [mert] felbontotta az én szövetségemet. |
15. | És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve! |
16. | És megáldom őt, és fiat is adok őtőle neked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak őtőle. |
17. | Ekkor arcára borula Ábrahám, és nevete, és gondolá az ő szívében: Vajon százesztendős embernek lesz-e gyermeke? Avagy Sára kilencvenesztendős lévén, szülhet-e? |
18. | És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne teelőtted! |
19. | Az Isten pedig monda: Kétség nélkül a te feleséged, Sára szül neked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ővele örökkévaló szövetségül az ő magvának őutána. |
20. | Ismáel felől is meghallgattalak: Íme, megáldom őt, és megszaporítom őt, és megsokasítom őt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem őt. |
21. | Az én szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, kit neked szül Sára ez idő korban a következő esztendőben. |
22. | És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól. |
23. | Vevé azért Ábrahám Ismáelt, az ő fiát, és háza minden szülöttjét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám háza népe közül, és körülmetélé férfitestüknek bőrét ugyanazon napon, amikor szólott vala vele az Isten. |
24. | Ábrahám pedig kilencvenkilenc esztendős vala, mikor körülmetélé az ő férfitestének bőrét. |
25. | Ismáel pedig, az ő fia, tizenhárom esztendős vala, mikor körülmetélék az ő férfitestének bőrét. |
26. | Ugyanazon napon metéltetett körül Ábrahám és Ismáel, az ő fia. |
27. | És házának minden férfi tagja, háza szülöttjei és kik idegen embertől pénzen vásároltattak, vele együtt körülmetéltetének. |