Sodoma romlottsága

1. Mikor a két angyal estére Szodomába jutott, Lót Szodoma kapujában ül vala, és amint meglátá őket Lót, felkele eléjük, és arccal a földre borula.
2. És monda: Íme, én uraim, kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek, és indulhattok utatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utcán hálunk meg.
3. De nagyon unszolá őket, és betérének hozzá, és bemenének az ő házába; ő pedig szerze nekik vendégséget, és pogácsát is süte, és evének.
4. Lefekvésük előtt a város férfiai, Szodoma férfiai körülvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytől egyig.
5. És szólíták Lótot, mondván neki: Hol vannak a férfiak, akik tehozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mihozzánk, hadd ismerjük őket!
6. És kiméne Lót őhozzájuk az ajtó eleibe, és bezárá maga után az ajtót.
7. És monda: Kérlek, atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot!
8. Íme, van énnekem két leányom, akik még nem ismertek férfiat, kihozom azokat tihozzátok, és cselekedjetek velük, amint nektek tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én hajlékom árnyéka alá jöttenek.
9. Azok pedig mondának: Eredj el innen! Ismét mondának: Ez egymaga nálunk a jövevény, s ő szabja a törvényt? Majd gonoszabbul cselekszünk veled, hogynem azokkal. És reárohanának a férfiúra, Lótra, felette igen, és azon valának, hogy betörik az ajtót.
10. De kinyújták azok a férfiak kezeiket, és bevonák Lótot magukhoz a házba, és bezárák az ajtót.
11. Az embereket pedig, kik a ház ajtaja előtt valának, vaksággal verék meg kicsinytől nagyig annyira, hogy elfáradának az ajtó keresésében.

Lót menekül

12. És mondának a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? Vődet, fiaidat és leányaidat, és mindenedet, ami a tied a városban, vidd ki e helyből!
13. Mert mi elvesztjük e helyet, mivelhogy ezek kiáltása nagyra nőtt az Úr előtt; és az Úr küldött minket, hogy elveszítsük ezt.
14. Kiméne azért Lót, és szóla az ő vőinek, kik az ő leányait elvették vala, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert elveszti az Úr e várost! De az ő vőinek úgy tetszék, mintha tréfálna.
15. És mikor a hajnal feljött, sürgetik vala az angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevő két leányodat, hogy el ne vessz a városnak bűne miatt!
16. Mikor pedig késedelmeskedék, megragadák a férfiak az ő kezét, és az ő feleségének kezét, és két leánya kezét az Úrnak iránta való irgalmából, és kivivék őt; és otthagyák a városon kívül.
17. És lőn, mikor kivivék őket, monda az [egyik]: Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne vessz!
18. És monda Lót nekik: Ne, oh Uram!
19. Íme, a te szolgád kegyelmet talált teelőtted, és nagy a te irgalmasságod, melyet mutattál irántam, hogy életemet megtartotta; de én nem menekülhetek a hegyre, nehogy utolérjen a veszedelem, és meghaljak.
20. Ímhol, az a város közel van, hogy odafussak, kicsiny is, hadd meneküljek, kérlek, oda, lám, kicsiny az; és én életben maradok.
21. Monda azért neki: Ím, tekintek rád e dologban is, és nem pusztítom el a várost, amelyről szólottál.
22. Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz! Azért nevezték annak a városnak nevét Cóárnak.
23. A nap feljött vala a földre, mikor Lót Cóárba ére.

Sodoma és Gomora elpusztul

24. És bocsáta az Úr Szodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből.
25. És elsüllyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is.
26. És hátratekinte az ő felesége, és sóbálvánnyá lőn.
27. Ábrahám pedig reggel arra a helyre indula, ahol az Úr színe előtt állott vala.
28. És tekinte Szodoma és Gomora felé, és az egész környék földje felé; és látá, és íme, felszálla a földnek füstje, mint a kemence füstje.
29. És lőn, mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelemből, mikor elsüllyeszté a városokat, amelyekben lakott vala Lót.

Lót leányainak bűne

30. Lót pedig felméne Cóárból, és letelepedék a hegyen, és vele együtt az ő két leánya is, mert fél vala Cóárban lakni; lakozék tehát egy barlangban ő és az ő két leánya.
31. És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, aki mihozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint.
32. Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk ővele, és támasszunk magot a mi atyánktól!
33. Adának azért inni bort az ő atyjuknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az ő atyjával, ez pedig semmit sem tuda annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről.
34. És lőn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: Íme, a múlt éjjel én háltam atyámmal, adjunk neki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támasszunk magot a mi atyánktól!
35. Adának azért azon éjszaka is az ő atyjuknak bort inni, és felkele a kisebbik is, és vele hála; ő pedig semmit sem tuda annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről.
36. És teherbe esének Lót leányai mindketten az ő atyjuktól.
37. És szüle a nagyobbik fiat, és nevezé annak nevét Moábnak; ez a moábiták atyja mind e mai napig.
38. A kisebbik is fiat szüle, és nevezé annak nevét Benamminak. Ez az ammoniták atyja mind a mai napig.