| 1. | És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban. |
| 2. | És monda Ábrahám Sáráról, az ő feleségéről: Én húgom ő. Elkülde azért Abimélek, Gérárnak királya, és elviteté Sárát. |
| 3. | De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda neki: Íme, meghalsz az asszonyért, akit elvettél, holott férjnél van. |
| 4. | Abimélek pedig nem illette vala őt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-e? |
| 5. | Avagy nem ő mondotta-e nekem: én húgom ő; s ez is azt mondotta: én bátyám ő. Szívem ártatlanságában és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt. |
| 6. | És monda az Isten neki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában művelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt. |
| 7. | Mostan azért add vissza az embernek az ő feleségét, mert próféta ő, és imádkozik teéretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod, tudd meg, hogy halállal halsz meg te és minden hozzád tartozó. |
| 8. | Felkele azért Abimélek reggel, és előhívatá minden szolgáját, s fülük hallatára mindezeket elbeszélé, és az emberek igen megfélemlének. |
| 9. | És hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda neki: Mit cselekedtél mivelünk? És mit vétettem teellened, hogy énreám és az én országomra ilyen nagy bűnt hoztál? Amiket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat cselekedtél ellenem. |
| 10. | És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted? |
| 11. | Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam, nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért. |
| 12. | De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya ő, csakhogy nem az én anyámnak leánya; és így lőn feleségemmé. |
| 13. | És lőn, hogy amikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám neki: Ilyen kegyességet cselekedjél énvelem, mindenütt, valahová megyünk, azt mondjad énfelőlem: én bátyám ez. |
| 14. | Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és visszaadá neki Sárát is, az ő feleségét. |
| 15. | És monda Abimélek: Íme, előtted van az én országom, ahol teneked jónak tetszik, ott lakjál. |
| 16. | Sárának pedig monda: Íme, ezer ezüstpénzt adtam a te bátyádnak, íme, az neked a szemek befedezője mindazok előtt, akik veled vannak; és így mindenképpen igazolva vagy. |
| 17. | Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az ő feleségét, és az ő szolgálóit, és szülének. |
| 18. | Mert az Úr erősen bezárta vala az Abimélek háza népének méhét Sáráért, az Ábrahám feleségéért. |