Izsák születése

1. Az Úr pedig meglátogatá Sárát, amint mondotta vala, és akképpen cselekedék az Úr Sárával, amiképpen szólott vala.
2. Mert fogada Sára az ő méhében, és szüle fiat Ábrahámnak az ő vénségében abban az időben, melyet mondott vala neki az Isten.
3. És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, aki neki született vala, akit szült vala neki Sára, Izsáknak.
4. És körülmetélé Ábrahám az ő fiát, Izsákot, nyolcnapos korában, amint parancsolta vala neki az Isten.
5. Ábrahám pedig százesztendős [vala], mikor születék neki az ő fia, Izsák.
6. És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten énnekem; aki csak hallja, nevet rajtam.
7. Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? S íme, fiat szültem vénségére.
8. És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, amelyen Izsák elválasztaték.

Hágár és Ismáel elűzetése

9. Mikor pedig Sára nevetgélni látá az egyiptombeli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szült vala,
10. Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal!
11. Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog az ő fiáért.
12. De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond neked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
13. Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
14. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára, s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.
15. Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá.
16. És elméne s leüle általellenébe mintegy nyíllövésnyi távolságra, mert azt mondja vala: Ne lássam, mikor a gyermek meghal. Leüle tehát általellenébe, és fölemelé szavát és síra.
17. Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda neki: Mi lelt téged, Hágár? Ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát ott, ahol van!
18. Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem őt!
19. És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, odaméne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek.
20. És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjásszá.
21. Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn neki anyja feleséget Egyiptom földjéről.

Ábrahám szövetsége Abimélekkel

22. És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól, annak hadvezére megszólíták Ábrahámot, mondván: Az Isten van teveled mindenben, amit cselekszel.
23. Mostan azért esküdj meg énnekem az Istenre itt, hogy sem énellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, amellyel én teirántad viseltettem, viseltetel te is énirántam és az ország iránt, amelyben jövevény voltál.
24. És monda Ábrahám: Én megesküszöm.
25. Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái.
26. És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda művelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.
27. Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat, és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.
28. És különállíta Ábrahám a nyájból hét juhot.
29. És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet különállítál?
30. És felele [Ábrahám]: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nekem, hogy én ástam ezt a kutat.
31. Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.
32. Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól, annak hadvezére, és visszatérének a filiszteusok földjére.
33. [Ábrahám] pedig tamariszkuszfákat ültete Beérsebában, és segítségül hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.
34. És sok ideig tartózkodék Ábrahám a filiszteusok földjén.