Ábrahám kész feláldozni fiát

1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkísérté Ábrahámot, és monda neki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földjére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok neked!
3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját és az ő fiát, Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele, és elindula a helyre, melyet neki az Isten mondott vala.
4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig, és ez a gyermek elmegyünk amoda, és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára, Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7. És szóla Izsák Ábrahámhoz, az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda [Izsák]: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam. És mennek vala ketten együtt.
9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten neki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reáraká a fát, és megkötözé Izsákot, az ő fiát, és feltevé az oltárra, a farakás tetejére.
10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét, és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11. Akkor kiálta neki az Úrnak angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12. És monda: Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek énérettem!
13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá, hogy íme, háta mögött egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Odaméne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova Jirének. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.

Az igéretek megerősíttetnek

15. És kiálta az Úrnak angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
16. És monda: Én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17. Hogy megáldván megáldalak téged, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövenyt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
19. Megtére azért Ábrahám az ő szolgáihoz, és felkelének, és együtt elmenének Beérsebába, mert lakozék Ábrahám Beérsebában.

Nákhor utódai

20. És lőn ezeknek utána, hírt hozának Ábrahámnak, mondván: Íme, Milkha is szült fiakat Nákhornak, a te atyádfiának:
21. Úzt, az ő elsőszülöttét, és Búzt, annak testvérét, és Kemuélt, Arámnak atyját,
22. És Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Betuélt.
23. Betuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a nyolcat szülé Milkha Nákhornak, az Ábrahám atyjafiának.
24. Az ő ágyasa is, kinek neve Reuma [vala], szülé neki Tebáhot, Gakhámot, Thakhást és Mahákhát.