Izsák elveszi Rebekát

1. Ábrahám pedig vén, élemedett [ember] vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot.
2. Monda azért Ábrahám az ő háza öregebb szolgájának, aki őneki mindenében gazda vala: Tedd a kezed tomporom alá!
3. Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére és a földnek Istenére, hogy nem veszel feleséget az én fiamnak a kananeusok leányai közül, akik között lakom,
4. Hanem elmégy az én hazámba és az én rokonságim közé, és [onnan] veszel feleséget az én fiamnak, Izsáknak.
5. Monda pedig őneki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljőni e földre, ugyan visszavigyem-e a te fiadat arra a földre, ahonnan kijöttél vala?
6. Felele neki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd!
7. Az Úr, az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földjéről, aki szólt nekem és megesküdött nekem, mondván: a te magodnak adom ezt a földet, elbocsátja az ő angyalát teelőtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget.
8. Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljőni, ment leszel az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd!
9. Veté azért a szolga az ő kezét az ő urának, Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék neki e dolog felől.
10. És vőn a szolga tíz tevét az ő urának tevéi közül, és elindula; (mert az urának minden gazdagsága az ő kezében vala). Felkele tehát, és elméne Mezopotámiába, a Nákhor városába.
11. És megpihenteté a tevéket a városon kívül egy kútfőnél estefelé, mikor a [leányok] vizet meríteni járnak.
12. És monda: Uram, én uramnak, Ábrahámnak Istene, hozd elém [még] ma, és légy kegyelmes az én uram, Ábrahám iránt!
13. Íme, én a víz forrása mellé állok, és e város lakosainak leányai kijönnek vizet meríteni.
14. Legyen azért, hogy amely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam; és az azt mondja: Igyál, sőt a te tevéidet is megitatom; hogy azt rendelted legyen a te szolgádnak, Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal!
15. És lőn, minekelőtte elvégezte volna a beszédet, íme, jő vala Rebeka, Betuélnek leánya, aki Milkhának, az Ábrahám testvérének, Nákhor feleségének vala fia, éspedig vedrével a vállán.
16. A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szűz, és férfi még nem ismeré őt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve.
17. Akkor a szolga eleibe futamodék, és monda: Kérlek, adj innom nekem egy kevés vizet a te vedredből!
18. Az pedig monda: Igyál, uram! És sietve leereszté a vedret az ő kezére, és inni ada neki.
19. És minekutána eleget adott neki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.
20. És sietett, és kiüríté vedrét a vályúba, és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az ő tevéinek.
21. Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajon szerencséssé teszi-e az Úr az ő útját, vagy nem.
22. És lőn, mikor a tevék már eleget ittak, elévőn az ember egy aranyfüggőt, amelynek súlya fél siklus, és két karperecet, amelynek súlya tíz arany,
23. És monda: Kinek a leánya [vagy] te? Kérlek, mondd meg nekem, van-e a te atyádnak házában hálásra való helyünk!
24. Az pedig felele neki: Betuél leánya vagyok, a Milkha fiáé, akit ő Nákhornak szült.
25. Azt is mondá: Szalma is, abrak is bőven van minálunk, és hálásra való hely is van.
26. Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat.
27. És monda: Áldott az Úr, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az ő irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez utamban az én uram atyjafiainak házához.
28. Elfuta azonközben a leányzó, és elbeszélé az ő anyja házában, amint ezek [történtek].
29. Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán vala. És kifutamodék Lábán ahhoz az emberhez a forráshoz.
30. Mert mikor látta a függőt és a pereceket az ő húgának karjain, és hallotta húgának, Rebekának beszédét, aki ezt mondja vala: Így szóla nekem az a férfiú; akkor méne ki a férfiúhoz; és íme, ez ott áll vala a tevék mellett a forrásnál.
31. És monda: Jöjj be, Istennek áldott embere, mit állasz idekinn, holott én elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely!
32. Beméne azért a férfiú a házhoz, ő pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az ő lábai megmosására és az emberek lábainak, kik ővele valának.
33. És ennivalót tevének eleibe, de ő monda: Nem eszem, míg el nem mondom az én beszédemet. És szóla: Mondd el!
34. Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok.
35. Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgyhogy naggyá lett, mert adott neki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat.
36. És Sára, az én uramnak felesége fiat szült az én uramnak az ő vénségében, és annak adá mindenét, amije van.
37. Engem pedig megesküdtetett az én uram, mondván: Ne végy feleséget az én fiamnak a kananeusok leányai közül, akiknek földjén én lakom.
38. Hanem menj el az én atyámnak házához és az én rokonságom közé, hogy [onnan] végy feleséget az én fiamnak.
39. Mikor pedig azt mondám az én uramnak: Hátha nem akarna velem az a leányzó eljőni?
40. Monda nekem: Az Úr, akinek én színe előtt jártam, elbocsátja az ő angyalát teveled, és szerencséssé teszi a te utadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak az én nemzetségem közül és az én atyám házából.
41. Csak akkor leszel fölmentve esketésem alól, ha elmész az én nemzetségem közé, és ha nem adják oda, ment leszel az én esketésem alól.
42. Mikor ma a forráshoz érkezém, mondék: Uram, én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd az én utamat, melyen járok!
43. Íme, én e forrás mellett állok; és legyen, hogy az a hajadon, aki kijön vizet meríteni, s akinek azt mondom: Adj innom nekem egy kevés vizet a te vedredből,
44. És az ezt mondja nekem: Te is igyál, és a te tevéidnek is merítek; az legyen a feleség, akit az Úr az én uram fiának rendelt!
45. Én még el sem végeztem vala az én szívemben a beszédet, és íme, kijő vala Rebeka vedrével a vállán, és leméne a forrásra, és meríte, én pedig mondék neki: Adj innom, kérlek!
46. Ő pedig sietett és leereszté az ő vedrét, és monda: Igyál, sőt, a te tevéidnek is inni adok; és én ivám, s a tevéknek is inni ada.
47. És megkérdezém őt, és mondék: Ki leánya vagy? Ő pedig felele: Betuélnek, a Nákhor fiának leánya vagyok, akit Milkha szült vala őneki. Ekkor a függőt orrába, és e pereceket karjaira tevém.
48. Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az ő fiának [feleségül].
49. Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra, vagy balra forduljak.
50. És felele Lábán és Betuél, és mondának: Az Úrtól van e dolog: nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.
51. Íme, előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, amint az Úr elvégezte.
52. És lőn, amint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr előtt.
53. És hoza elő a szolga ezüstedényeket, és aranyedényeket, és ruhákat, és adá azokat Rebekának; drága ajándékokat ada az ő bátyjának is, és az ő anyjának.
54. Evének azután és ivának, ő és a férfiak, akik ővele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz!
55. Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el!
56. A [szolga pedig] monda nekik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én utamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz!
57. Mondának akkor: Hívjuk elő a leányt, és kérdjük meg őt!
58. Szólíták azért Rebekát, és mondának neki: Akarsz-e elmenni e férfiúval? És monda: Elmegyek.
59. Elbocsáták azért Rebekát, az ő húgukat, és az ő dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az ő embereit.
60. És megáldák Rebekát, és mondák neki: Te, mi húgunk, szaporodjál ezerszer való ezerig! És bírja a te magod az ő ellenségeinek kapuját!
61. És felkele Rebeka és az ő szolgálóleányai, és felülének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne.
62. Izsák pedig visszajő vala a Lakhai Rói forrástól; és lakik vala a déli tartományban.
63. És kiméne Izsák estefelé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit, és látá, hogy íme, tevék jőnek.
64. Rebeka is felemelé szemeit, s meglátá Izsákot, és leszálla a tevéről.
65. És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, aki a mezőn előnkbe jő? A szolga pedig monda: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt, és elfedezé magát.
66. Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett vala.
67. Izsák pedig bevivé [Rebekát] Sárának, az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát, és lőn neki felesége, és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja [halála] után.