| 1. | Ábrahám pedig ismét vőn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala. |
| 2. | És az szülé neki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot. |
| 3. | Joksán pedig nemzé Sébát és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim. |
| 4. | S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah. Mindezek Ketúráhnak fiai. |
| 5. | Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala. |
| 6. | Az ágyasok fiainak pedig, akik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az ő fia mellől, Izsák mellől még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba. |
| 7. | S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: százhetvenöt esztendő. |
| 8. | És kimúlék és meghala Ábrahám jó vénségben, öregen és betelve az [élettel], és takaríttaték az ő népéhez. |
| 9. | És eltemeték őt Izsák és Ismáel, az ő fiai, a Makpelá barlangjában, Efronnak, a kitteus Cohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van. |
| 10. | Abban a mezőben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott temettetett el Ábrahám és az ő felesége, Sára. |
| 11. | Lőn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az ő fiát, Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál. |
| 12. | Ezek pedig Ábrahám fiának, Ismáelnek nemzetségei, akit az egyiptombeli Hágár, a Sára szolgálója szült vala Ábrahámnak. |
| 13. | Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevük s nemzetségük szerint: Ismáelnek elsőszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám, |
| 14. | És Misma, Dúmah és Massza, |
| 15. | Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah. |
| 16. | Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az ő nemzetségük szerint. |
| 17. | Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: százharminckét esztendő. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az ő népéhez. |
| 18. | Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, amely Egyiptom átellenében van, amerre Asszíriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az ő [lakása]. |
| 19. | Ezek pedig Izsáknak, az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot. |
| 20. | Izsák pedig negyvenesztendős vala, amikor feleségül vette Rebekát, a Szíriából való Betuélnek leányát, Mezopotámiából, a Szíriából való Lábánnak húgát. |
| 21. | És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége. |
| 22. | Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat. |
| 23. | És monda az Úr őneki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. |
| 24. | És betelének az ő szülésének napjai, és íme, kettősök valának az ő méhében. |
| 25. | És kijöve az első; vöröses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak. |
| 26. | Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvanesztendős vala, amikor ezek születének. |
| 27. | És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember vala, Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó. |
| 28. | Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szája íze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot. |
| 29. | Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről, |
| 30. | Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezék nevét Edomnak. |
| 31. | Jákób pedig monda: Add el hát nekem azonnal a te elsőszülöttségedet! |
| 32. | És monda Ézsaú: Íme, én halni járok, mire való hát nekem az én elsőszülöttségem? |
| 33. | És monda Jákób: Esküdjél meg hát nekem azonnal! És megesküvék neki, és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak. |
| 34. | S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget. |