Ábrahám második házassága

1. Ábrahám pedig ismét vőn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala.
2. És az szülé neki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot.
3. Joksán pedig nemzé Sébát és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim.
4. S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah. Mindezek Ketúráhnak fiai.
5. Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala.
6. Az ágyasok fiainak pedig, akik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az ő fia mellől, Izsák mellől még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba.

Ábrahám halála és temetése

7. S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: százhetvenöt esztendő.
8. És kimúlék és meghala Ábrahám jó vénségben, öregen és betelve az [élettel], és takaríttaték az ő népéhez.
9. És eltemeték őt Izsák és Ismáel, az ő fiai, a Makpelá barlangjában, Efronnak, a kitteus Cohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van.
10. Abban a mezőben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott temettetett el Ábrahám és az ő felesége, Sára.
11. Lőn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az ő fiát, Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál.

Ismáel nemzetsége

12. Ezek pedig Ábrahám fiának, Ismáelnek nemzetségei, akit az egyiptombeli Hágár, a Sára szolgálója szült vala Ábrahámnak.
13. Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevük s nemzetségük szerint: Ismáelnek elsőszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám,
14. És Misma, Dúmah és Massza,
15. Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah.
16. Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az ő nemzetségük szerint.
17. Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: százharminckét esztendő. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az ő népéhez.
18. Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, amely Egyiptom átellenében van, amerre Asszíriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az ő [lakása].

Ézsaú és Jákób

19. Ezek pedig Izsáknak, az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot.
20. Izsák pedig negyvenesztendős vala, amikor feleségül vette Rebekát, a Szíriából való Betuélnek leányát, Mezopotámiából, a Szíriából való Lábánnak húgát.
21. És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége.
22. Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.
23. És monda az Úr őneki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
24. És betelének az ő szülésének napjai, és íme, kettősök valának az ő méhében.
25. És kijöve az első; vöröses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.
26. Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvanesztendős vala, amikor ezek születének.
27. És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember vala, Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.
28. Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szája íze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.

Ézsaú eladja elsőszülöttségi jogát

29. Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről,
30. Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezék nevét Edomnak.
31. Jákób pedig monda: Add el hát nekem azonnal a te elsőszülöttségedet!
32. És monda Ézsaú: Íme, én halni járok, mire való hát nekem az én elsőszülöttségem?
33. És monda Jákób: Esküdjél meg hát nekem azonnal! És megesküvék neki, és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.
34. S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.