Jákób csellel elveszi az elsőszülőtti áldást

1. És lőn, amikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát, Ézsaút, és monda neki: Fiam! És ez monda neki: Ímhol vagyok.
2. És monda: Íme, megvénhedtem, nem tudom halálom napját.
3. Most tehát vedd fel, kérlek, a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezőre, és vadássz énnekem vadat,
4. És csinálj nekem kedvem szerint való ételt, és hozd el nekem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelőtte meghalok!
5. Rebeka pedig meghallá, amit Izsák az ő fiának, Ézsaúnak monda; s amint elméne Ézsaú a mezőre, hogy vadat vadásszon és hozzon,
6. Szóla Rebeka Jákóbnak, az ő fiának, mondván: Íme hallám, hogy atyád szóla bátyádnak, Ézsaúnak, mondván:
7. Hozz nekem vadat, és csinálj nekem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr előtt, minekelőtte meghalok.
8. Most azért fiam, hallgass az én szavamra, amit én parancsolok neked!
9. Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nekem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, amint ő szereti.
10. Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelőtte meghal.
11. Jákób pedig monda Rebekának, az ő anyjának: Íme, az én bátyám, Ézsaú szőrös ember, én pedig sima vagyok.
12. Netalán megtapogat engem az én atyám, s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.
13. És monda neki az ő anyja: Reám szálljon a te átkod, fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nekem!
14. Elméne azért, és elhozá, és vivé az ő anyjának; és az ő anyja ételt készíte, amint szereti vala az ő atyja.
15. És vevé Rebeka az ő nagyobbik fiának, Ézsaúnak drága ruháit, melyek őnála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot, az ő kisebbik fiát.
16. A kecskegödölyék bőrével pedig beborítá az ő kezeit, és nyakának simaságát.
17. És az ételt, amelyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak, az ő fiának kezébe.
18. És beméne az ő atyjához, és monda: Atyám! És az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te, fiam?
19. Monda Jákób az ő atyjának: Én [vagyok] Ézsaú, a te elsőszülötted, akképpen cselekedtem, amint parancsolád. Kelj fel, kérlek, ülj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked!
20. És monda Izsák az ő fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta előmbe.
21. És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy vajon te vagy-e az én fiam, Ézsaú, vagy nem?
22. Odaméne tehát Jákób Izsákhoz, az ő atyjához, aki megtapogatván őt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei.
23. És nem ismeré meg őt, mivelhogy kezei szőrösek valának, mint Ézsaúnak, az ő bátyjának kezei; annak okáért megáldá őt.
24. És monda: Te vagy, fiam, Ézsaú? Felele: Én vagyok.
25. Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem. És odavivé, és evék; bort is vive neki, és ivék.
26. Akkor monda neki Izsák, az ő atyja: Jer közelebb, fiam, és csókolj meg engem.
27. Odaméne azért, és megcsókolá őt; s megérezvén ruháinak szagát, megáldá őt, és monda: Lám, az én fiamnak illata olyan, mint a mezőnek illatja, amelyet megáldott az Úr.
28. Adjon az Isten teneked az ég harmatából és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét.
29. Népek szolgáljanak neked, és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, aki téged átkoz, és aki téged áld, legyen áldott.
30. És lőn, amint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását, és éppen csak hogy kiment vala Jákób az ő atyjának, Izsáknak színe elől, az ő bátyja, Ézsaú is megjöve vadászásából.
31. És készíte ő is ételt, s vivé az ő atyja elé, és mondá az ő atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az ő fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked.
32. És monda neki az ő atyja, Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsőszülött fiad, Ézsaú.
33. Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, aki vadat fogott és behozá nekem, és én mindenből ettem, minekelőtte te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lészen.
34. Amint hallotta vala Ézsaú az ő atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is, atyám!
35. Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és ő vevé el a te áldásodat.
36. Az pedig monda: Nem méltán hívják-e őt Jákóbnak, mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-e nekem is valami áldást?
37. Felele Izsák, és monda Ézsaúnak: Íme, uraddá tettem őt, és minden atyjafiát szolgául adtam neki, gabonával is, borral is őt láttam el; mit műveljek azért immár veled, fiam?
38. Monda Ézsaú az ő atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-e neked, atyám? Áldj meg engem, engem is, atyám! És felemelé szavát Ézsaú, és sír vala.
39. Felele azért Izsák, az ő atyja, és monda neki: Íme, kövér földön lesz lakásod, és [részed lesz] az ég harmatjából onnan felül;
40. És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, amikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.

Ézsaú Jákób megölését tervezi

41. Gyűlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, amellyel megáldotta vala őt az ő atyja, és monda Ézsaú az ő szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és [akkor] megölöm az én öcsémet, Jákóbot.
42. Mikor pedig hírül vivék Rebekának az ő nagyobbik fiának, Ézsaúnak beszédeit, elkülde és magához hívatá az ő kisebbik fiát, Jákóbot, és monda neki: Íme, Ézsaú, a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.
43. Most azért, fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz, az én bátyámhoz Háránba,
44. És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik;
45. Míg elfordul a te bátyád haragja terólad, és elfelejtkezik arról, amit rajta elkövettél; akkor elküldök és hazahozatlak téged. Miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?
46. Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a kitteusok leányai miatt. Ha Jákób a kitteusok leányai közül vesz feleséget, amilyenek ezek is, ez ország leányai közül valók, minek nekem az élet?