| 1. | Előhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá őt, és megparancsolá neki, és mondá: Ne végy feleséget a kananeusok leányai közül! |
| 2. | Kelj fel, menj el Mezopotámiába, Betuélnek, a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, a te anyád bátyjának leányai közül. |
| 3. | A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy; |
| 4. | És adja neked az Ábrahám áldását, teneked és a te magodnak teveled egybe, hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak. |
| 5. | Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mezopotámiába Lábánhoz, a szíriabeli Betuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához. |
| 6. | És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta őt Mezopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola neki, és monda: Ne végy feleséget a kananeusok leányai közül! |
| 7. | És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment Mezopotámiába; |
| 8. | És látá Ézsaú, hogy a kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak, az ő atyjának. |
| 9. | Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségül vevé még az ő feleségeihez Ismáelnek, az Ábrahám fiának leányát, Mahaláthot, Nebajóthnak húgát. |
| 10. | Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott. |
| 11. | És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala; és vőn egyet annak a helynek kövei közül, és feje alá tevé, és lefeküvék azon a helyen. |
| 12. | És álmot láta: Íme, egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és íme, az Istennek angyalai fel- és alájárnak vala azon. |
| 13. | És íme, az Úr áll vala azon, és szóla: Én [vagyok] az Úr, Ábrahámnak, a te atyádnak Istene és Izsáknak Istene; ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te magodnak. |
| 14. | És a te magod olyan lészen, mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugatra és keletre, északra és délre, és tebenned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. |
| 15. | És íme, én veled [vagyok], hogy megőrizzelek téged valahova mész, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem, amit neked mondtam. |
| 16. | Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. |
| 17. | Megrémüle annak okáért, és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja! |
| 18. | És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére; |
| 19. | És nevezé annak a helynek nevét Bételnek, azelőtt pedig Lúz vala annak a városnak neve. |
| 20. | És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem lesz, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát ad nekem, |
| 21. | És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr lesz az én Istenem; |
| 22. | És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adsz nekem, annak tizedét neked adom. |