Jákób szolgál Lábánnál

1. Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földjére.
2. És látá, hogy íme, egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kő vala.
3. Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat, s ismét helyére teszik a követ a kút szájára.
4. És monda nekik Jákób: Honnan valók vagytok, atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk.
5. És monda nekik: Ismeritek-e Lábánt, a Nákhor fiát? S azok felelének: Ismerjük.
6. Azután monda nekik: Egészségben van-e? S azok mondának: Egészségben van, és az ő leánya, Ráhel, ímhol jő a juhokkal.
7. És monda [Jákób]: Íme, még nagy fenn van a nap, nincs ideje, hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.
8. Azok pedig felelének: Nem tehetjük, míg valamennyi nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.
9. Még beszélget vala velük, mikor megérkezék Ráhel az ő atyja juhaival, melyeket legeltet vala.
10. S lőn, amint meglátá Jákób Ráhelt, Lábánnak, az ő anyja bátyjának leányát és Lábánnak, az ő anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób, és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak, az ő anyja bátyjának juhait.
11. És megcsókolá Jákób Ráhelt, és nagy felszóval síra.
12. S elbeszélé Jákób Ráhelnek, hogy ő az ő atyjának rokona, és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ő atyjának.
13. És lőn, mikor Lábán Jákóbnak, az ő húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá őt, és bevivé az ő házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.
14. És monda neki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig.
15. És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-e engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nekem, mi legyen a béred.
16. Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Ráhel.
17. Leának pedig gyenge szemei valának, de Ráhel szép termetű és szép tekintetű vala.
18. Megszereti vala azért Jákób Ráhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Ráhelért, a te kisebbik leányodért.
19. És monda Lábán: Jobb neked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj énnálam.
20. Szolgála tehát Jákób Ráhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala őt.

Jákób házasélete

21. És monda Jákób Lábánnak: Add meg nekem az én feleségemet, mert az én időm kitelt, hadd menjek be hozzá.
22. És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.
23. Este pedig vevé az ő leányát, Leát, és bevivé hozzá, aki beméne őhozzá.
24. És Lábán az ő szolgálóját, Zilpát, szolgálóul adá az ő leányának, Leának.
25. És reggelre kelve: Íme, ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél énvelem? Avagy nem Ráhelért szolgáltalak-e én tégedet? Miért csaltál meg engem?
26. Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket odaadják a nagyobbik előtt.
27. Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is neked adjuk a szolgálatért, mellyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.
28. Jákób tehát akképpen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig neki adá Ráhelt, az ő leányát feleségül.
29. És adá Lábán az ő leányának, Ráhelnek, az ő szolgálóját, Bilhát, hogy neki szolgálója legyen.
30. És beméne Ráhelhez is, és inkább szereté Ráhelt, hogysem Leát, és szolgála őnála még más hét esztendeig.
31. És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Ráhel pedig magtalan vala.
32. Fogada azért Lea az ő méhében, és szüle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem.
33. Azután ismét teherbe esék, és szüle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nekem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.
34. És megint teherbe esék, és szüle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szültem neki; azért nevezé nevét Lévinek.
35. És ismét teherbe esék, és fiat szüle, és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszűnék a szüléstől.