Jákób megáldatik gyermekekkel

1. És látá Ráhel, hogy ő nem szüle Jákóbnak, irigykedni kezde Ráhel az ő nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, meghalok!
2. Felgerjede azért Jákób haragja Ráhel ellen, és monda: Avagy Isten [vagyok-e] én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét?!
3. És monda ez: Ímhol az én szolgálóm, Bilha, menj be hozzá, hogy szüljön az én térdeimen, és én is megépüljek őáltala.
4. Adá tehát neki az ő szolgálóját, Bilhát feleségül, és beméne ahhoz Jákób.
5. És teherbe esék Bilha, és szüle Jákóbnak fiat.
6. És monda Ráhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnekem fiat: azért nevezé nevét Dánnak.
7. Ismét fogada az ő méhében, és szüle Bilha, a Ráhel szolgálója más fiat is Jákóbnak.
8. És monda Ráhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és győztem; azért nevezé nevét Naftalinak.
9. Látván pedig Lea, hogy ő megszűnt a szüléstől, vevé az ő szolgálóját, Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségül.
10. És szüle Zilpa, Lea szolgálója fiat Jákóbnak.
11. És monda Lea: Szerencsére! És nevezé nevét Gádnak.
12. És szüle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak.
13. És monda Lea: Oh, én boldogságom! Bizony boldognak mondanak engem az asszonyok; és nevezé nevét Ásernek.
14. És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezőn mandragórabogyókat, s vivé azokat az ő anyjának, Leának. És monda Ráhel Leának: Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórabogyóiból.
15. Az pedig monda neki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem az én férjemet, s a fiam mandragórabogyóit is elvennéd tőlem? És monda Ráhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragórabogyóiért.
16. Mikor Jákób este a mezőről jöve, eleibe méne Lea, és monda: Énhozzám jöjj be, mert megvettelek a fiam mandragórabogyóiért! És nála hála azon éjszaka.
17. És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az ő méhében, és szüle Jákóbnak ötödik fiat.
18. És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, amiért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé nevét Izsakhárnak.
19. És ismét fogada az ő méhében Lea, és szüle hatodik fiat Jákóbnak.
20. És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szültem neki; és nevezé nevét Zebulonnak.
21. Annak utána szüle leányt, és nevezé nevét Dínának.
22. Megemlékezék pedig az Isten Ráhelről, és meghallgatá őt az Isten, és megnyitá az ő méhét.
23. És fogada méhében, és szüle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat.
24. És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nekem más fiat is.

Jákób meggazdagszik

25. És lőn, amint szülte vala Ráhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba.
26. Add meg nekem az én feleségeimet és magzatimat, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, amellyel szolgáltalak téged.
27. És monda neki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid előtt! Úgy sejtem, hogy teéretted áldott meg engem az Úr.
28. És monda: Szabj bért magadnak, és én megadom.
29. Ez pedig monda: Te tudod mi módon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam a te jószágod.
30. Mert ami kevesed vala énelőttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is?
31. És monda [Lábán]: Mit adjak neked? Felele Jákób: Ne adj nekem semmit. Juhaidat ismét legeltetem és őrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed:
32. Nyájaidat ma mind végigjárom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közülük, és minden fekete bárányt a juhok közül, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közül, s legyen [ez] az én bérem.
33. S amikor majd bérem iránt eljövéndesz, mi előtted lesz, becsületességemről ez felel: ami nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.
34. És monda Lábán: Ám legyen. Vajha a te beszéded szerint lenne!
35. Különválasztá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind amelyikben valami fehérség vala, és minden feketét a juhok közül, és adá az ő fiainak keze alá.
36. És háromnapi járóföldet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait.
37. És vőn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenyevesszőket, és meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszők fehére.
38. És a vesszőket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az itatóvályúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek.
39. És a juhok a vesszők előtt foganának, és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat.
40. Azután különszakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját arccal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé.
41. És lőn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor Jákób a vesszőket odaraká a vályúkba a juhok eleibe, hogy a vesszőket látva foganjanak.
42. De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda, s ily módon Lábánéi lőnek a satnyák, a java pedig Jákóbé.
43. És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala neki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.