| 1. | És látá Ráhel, hogy ő nem szüle Jákóbnak, irigykedni kezde Ráhel az ő nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, meghalok! |
| 2. | Felgerjede azért Jákób haragja Ráhel ellen, és monda: Avagy Isten [vagyok-e] én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét?! |
| 3. | És monda ez: Ímhol az én szolgálóm, Bilha, menj be hozzá, hogy szüljön az én térdeimen, és én is megépüljek őáltala. |
| 4. | Adá tehát neki az ő szolgálóját, Bilhát feleségül, és beméne ahhoz Jákób. |
| 5. | És teherbe esék Bilha, és szüle Jákóbnak fiat. |
| 6. | És monda Ráhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnekem fiat: azért nevezé nevét Dánnak. |
| 7. | Ismét fogada az ő méhében, és szüle Bilha, a Ráhel szolgálója más fiat is Jákóbnak. |
| 8. | És monda Ráhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és győztem; azért nevezé nevét Naftalinak. |
| 9. | Látván pedig Lea, hogy ő megszűnt a szüléstől, vevé az ő szolgálóját, Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségül. |
| 10. | És szüle Zilpa, Lea szolgálója fiat Jákóbnak. |
| 11. | És monda Lea: Szerencsére! És nevezé nevét Gádnak. |
| 12. | És szüle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak. |
| 13. | És monda Lea: Oh, én boldogságom! Bizony boldognak mondanak engem az asszonyok; és nevezé nevét Ásernek. |
| 14. | És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezőn mandragórabogyókat, s vivé azokat az ő anyjának, Leának. És monda Ráhel Leának: Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórabogyóiból. |
| 15. | Az pedig monda neki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem az én férjemet, s a fiam mandragórabogyóit is elvennéd tőlem? És monda Ráhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragórabogyóiért. |
| 16. | Mikor Jákób este a mezőről jöve, eleibe méne Lea, és monda: Énhozzám jöjj be, mert megvettelek a fiam mandragórabogyóiért! És nála hála azon éjszaka. |
| 17. | És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az ő méhében, és szüle Jákóbnak ötödik fiat. |
| 18. | És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, amiért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé nevét Izsakhárnak. |
| 19. | És ismét fogada az ő méhében Lea, és szüle hatodik fiat Jákóbnak. |
| 20. | És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szültem neki; és nevezé nevét Zebulonnak. |
| 21. | Annak utána szüle leányt, és nevezé nevét Dínának. |
| 22. | Megemlékezék pedig az Isten Ráhelről, és meghallgatá őt az Isten, és megnyitá az ő méhét. |
| 23. | És fogada méhében, és szüle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat. |
| 24. | És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nekem más fiat is. |
| 25. | És lőn, amint szülte vala Ráhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba. |
| 26. | Add meg nekem az én feleségeimet és magzatimat, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, amellyel szolgáltalak téged. |
| 27. | És monda neki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid előtt! Úgy sejtem, hogy teéretted áldott meg engem az Úr. |
| 28. | És monda: Szabj bért magadnak, és én megadom. |
| 29. | Ez pedig monda: Te tudod mi módon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam a te jószágod. |
| 30. | Mert ami kevesed vala énelőttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is? |
| 31. | És monda [Lábán]: Mit adjak neked? Felele Jákób: Ne adj nekem semmit. Juhaidat ismét legeltetem és őrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed: |
| 32. | Nyájaidat ma mind végigjárom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közülük, és minden fekete bárányt a juhok közül, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közül, s legyen [ez] az én bérem. |
| 33. | S amikor majd bérem iránt eljövéndesz, mi előtted lesz, becsületességemről ez felel: ami nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam. |
| 34. | És monda Lábán: Ám legyen. Vajha a te beszéded szerint lenne! |
| 35. | Különválasztá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind amelyikben valami fehérség vala, és minden feketét a juhok közül, és adá az ő fiainak keze alá. |
| 36. | És háromnapi járóföldet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait. |
| 37. | És vőn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenyevesszőket, és meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszők fehére. |
| 38. | És a vesszőket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az itatóvályúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek. |
| 39. | És a juhok a vesszők előtt foganának, és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat. |
| 40. | Azután különszakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját arccal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé. |
| 41. | És lőn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor Jákób a vesszőket odaraká a vályúkba a juhok eleibe, hogy a vesszőket látva foganjanak. |
| 42. | De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda, s ily módon Lábánéi lőnek a satnyák, a java pedig Jákóbé. |
| 43. | És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala neki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara. |