Jákób hír nélkül elhagyja Lábánt

1. És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób, és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.
2. És látá Jákób a Lábán orcáját, hogy íme, nem olyan őhozzá, mint annak előtte.
3. Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földjére, a te rokonságod közé, és veled leszek.
4. Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Ráhelt és Leát a mezőre az ő nyájához.
5. És monda nekik: Látom atyátok orcáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennek előtte; de az én atyám Istene velem volt.
6. Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat.
7. De atyátok engem megcsalt, s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nekem kárt tehessen.
8. Mikor azt mondotta: a pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: a csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala.
9. Így vette el Isten atyátok jószágát, és nekem adta.
10. Mert lőn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy íme, a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák.
11. Akkor monda nekem az Isten angyala álomban: Jákób! És felelék: Ímhol vagyok.
12. És ő monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy amely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam, amit veled Lábán cselekszik vala.
13. Én vagyok ama Bételnek Istene, ahol emlékoszlopot kentél fel, és ahol fogadást tettél nekem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre.
14. És felele Ráhel és Lea, és mondának neki: Vajon vagyon-e még nekünk va- lami részünk és örökségünk a mi atyánk házában?
15. Avagy nem úgy tartott-e minket, mint idegeneket, midőn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette.
16. Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit neked az Isten mondott, [azt] cselekedjed.
17. Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre;
18. És elvivé minden nyáját és minden keresményét, melyet keresett vala, minden jószágát, melyet szerzett vala Mezopotámiában, hogy elmenjen az ő atyjához, Izsákhoz Kánaán földjére.
19. Lábán pedig elment vala juhait nyírni; azonközben ellopá Ráhel a házi bálványokat, melyek atyjánál valának.
20. Jákób pedig meglopá a szíriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá tudtára, hogy szökni akar.
21. Megszökék tehát mindenestől, és felkelvén, általméne a folyóvízen, és Gileád hegye felé tarta.

Jákób kibékül Lábánnal

22. És mikor harmadnapra megmondák Lábánnak, hogy Jákób elszökött;
23. Maga mellé vévén az ő rokonait, hétnapi járóföldig űzé őket; és eléré a Gileád hegyén.
24. Isten pedig megjelenék a szíriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda neki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj!
25. Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyen voná fel sátorát, Lábán is a Gileád hegyén voná fel az ő rokonaival egybe.
26. És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el?
27. Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? Miért nem jelentetted nekem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval?
28. És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél.
29. Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj!
30. Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához, miért loptad el az én isteneimet?
31. Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondolom vala, hogy talán elveszed a te leányaidat éntőlem erővel.
32. Akinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen [az]! Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el! Mert nem tudja vala Jákób, hogy Ráhel lopta el azokat.
33. Beméne tehát Lábán Jákób sátorába és Lea sátorába, és a két szolgáló sátorába, és nem találá meg; akkor kiméne Lea sátorából, és méne a Ráhel sátorába.
34. Ráhel pedig vette vala a házi bálványokat, és tette vala azokat egy tevének a nyergébe, és rájuk üle; Lábán pedig felhányá az egész sátort, és nem találta vala meg [azokat].
35. Akkor monda az ő atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem kelhetek előtted, mert asszonyok baja van rajtam. Keresé tehát, de nem találá a házi bálványokat.
36. Jákób pedig haragra gerjede, s feddődék Lábánnal. Megszólala Jákób, és monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél?
37. Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija közül valót? Add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között.
38. Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.
39. Amit a [vad] megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is.
40. Úgy voltam, hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől.
41. Immár húsz esztendeje, hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad.
42. Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene és az Izsák félelme velem nem lett volna, bizony, most üresen bocsátanál el engem, [de] megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett [téged] tegnap éjjel.
43. Felele pedig Lábán, és monda Jákóbnak: A leányok én leányaim, és a fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz, mind az enyim, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak vagy az ő magzatjaiknak, akiket szültek?
44. Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az legyen bizonyságul közöttem és közötted!
45. És vőn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul.
46. És monda Jákób az ő atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyűjtének köveket, és csinálának rakást; és evének ott a rakáson.
47. És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé Gálhédnek.
48. És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma közöttem és közötted, azért nevezék Gálhédnek,
49. És Micpának, mivelhogy mondá: Az Úr legyen vigyázó közöttem és teközötted, amikor egymástól elválunk.
50. Ha az én leányaimat nyomorgatod, és ha az én leányaimon kívül több feleséget veszel, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a bizonyság én közöttem és te közötted.
51. És monda Lábán Jákóbnak: Íme, e rakás kő és íme, ez emlékoszlop, amelyet raktam énközöttem és teközötted,
52. Bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kő mellett tehozzád, sem te nem jössz át énhozzám e rakás kő és ez emlékoszlop mellett gonosz végre.
53. Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az ő atyjuk Istene tegyenek ítéletet közöttünk. És megesküvék Jákób az ő atyjának, Izsáknak félelmére.
54. Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az ő rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen.
55. Reggel pedig felkele Lábán, és megcsókolá fiait és leányait, és megáldá őket. Azután elméne Lábán, és visszatére az ő helyére.