Kibékülés Ézsaúval

1. Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy íme, Ézsaú jő vala, és négyszáz férfiú ővele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Ráhel mellé és két szolgálója mellé.
2. És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő gyermekeit, Ráhelt pedig és Józsefet leghátul.
3. Maga pedig előttük megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, amíg bátyjához juta.
4. Ézsaú pedig eleibe futamodék, és megölelé őt, nyakába borula, s megcsókolá őt, és sírának.
5. És felemelé szemeit, s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat.
6. És közelítének a szolgálók, ők és gyermekeik, és meghajták magukat.
7. Elérkezék Lea is az ő gyermekeivel, és meghajták magukat; utoljára érkezék József és Ráhel, és ők is meghajták magukat.
8. És monda [Ézsaú]: Mire való ez az egész sereg, melyet elöl találék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei előtt.
9. És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, ami a tiéd.
10. Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, fogadd el ajándékomat az én kezemből; mert a te orcádat úgy néztem, mintha az Isten orcáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.
11. Vedd el, kérlek, az én ajándékomat, melyet hoztam neked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett énvelem, és mindenem van nekem! És unszolá őt, és elvevé.
12. És monda: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek.
13. Felele neki [Jákób]: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körül, amelyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.
14. Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, amely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.
15. És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közül, mely velem van! S ez monda: Minek az? Csak kedvet találjak az én uram szemei előtt.
16. Visszatére tehát Ézsaú még aznap az ő útján Széir felé.

Jákób letelepszik Sekhem mellett

17. Jákób pedig méne Szukkótba, és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkótnak.
18. Annak utána minden bántás nélkül méne Jákób Mezopotámiából jövet Sekem városába, mely vala a Kánaán földjén, és letelepedék a város előtt.
19. És megvevé a mezőnek azt a részét, ahol sátorát felvonta vala, Khámornak, a Sekem atyjának fiaitól száz pénzen.
20. És oltárt állíta ott, és nevezé azt [ily névvel]: Isten, Izrael Istene.