| 1. | Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy íme, Ézsaú jő vala, és négyszáz férfiú ővele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Ráhel mellé és két szolgálója mellé. |
| 2. | És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő gyermekeit, Ráhelt pedig és Józsefet leghátul. |
| 3. | Maga pedig előttük megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, amíg bátyjához juta. |
| 4. | Ézsaú pedig eleibe futamodék, és megölelé őt, nyakába borula, s megcsókolá őt, és sírának. |
| 5. | És felemelé szemeit, s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat. |
| 6. | És közelítének a szolgálók, ők és gyermekeik, és meghajták magukat. |
| 7. | Elérkezék Lea is az ő gyermekeivel, és meghajták magukat; utoljára érkezék József és Ráhel, és ők is meghajták magukat. |
| 8. | És monda [Ézsaú]: Mire való ez az egész sereg, melyet elöl találék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei előtt. |
| 9. | És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, ami a tiéd. |
| 10. | Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, fogadd el ajándékomat az én kezemből; mert a te orcádat úgy néztem, mintha az Isten orcáját látnám, és te kegyesen fogadál engem. |
| 11. | Vedd el, kérlek, az én ajándékomat, melyet hoztam neked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett énvelem, és mindenem van nekem! És unszolá őt, és elvevé. |
| 12. | És monda: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek. |
| 13. | Felele neki [Jákób]: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körül, amelyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak. |
| 14. | Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, amely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe. |
| 15. | És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közül, mely velem van! S ez monda: Minek az? Csak kedvet találjak az én uram szemei előtt. |
| 16. | Visszatére tehát Ézsaú még aznap az ő útján Széir felé. |
| 17. | Jákób pedig méne Szukkótba, és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkótnak. |
| 18. | Annak utána minden bántás nélkül méne Jákób Mezopotámiából jövet Sekem városába, mely vala a Kánaán földjén, és letelepedék a város előtt. |
| 19. | És megvevé a mezőnek azt a részét, ahol sátorát felvonta vala, Khámornak, a Sekem atyjának fiaitól száz pénzen. |
| 20. | És oltárt állíta ott, és nevezé azt [ily névvel]: Isten, Izrael Istene. |