| 1. |
Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szült vala, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.
|
| 2. |
És meglátá őt Sekem, a kivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá őt, és vele hála, és erőszakot tesz vala rajta.
|
| 3. |
És ragaszkodék az ő lelke Dínához, a Jákób leányához, és megszereté a leányt, és szívéhez szól vala a leánynak.
|
| 4. |
Szóla pedig Sekem Khámornak, az ő atyjának, mondván: Vedd nekem feleségül ezt a leányt.
|
| 5. |
És meghallá Jákób, hogy megszeplősítette Dínát, az ő leányát, fiai pedig a mezőn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének.
|
| 6. |
És kiméne Khámor, Sekem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.
|
| 7. |
Mikor Jákób fiai megjövének a mezőről, és meghallák a [dolgot], elkeseredének s nagyon megharaguvának azok az emberek azért, hogy ocsmányságot cselekedett Izraelben, Jákób leányával hálván, aminek nem kellett volna történni.
|
| 8. |
És szóla nekik Khámor, mondván: Az én fiam, Sekem, lelkéből szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt neki feleségül.
|
| 9. |
És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nekünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,
|
| 10. |
És lakjatok velünk; a föld előttetek van, lakjátok, s kereskedjetek rajta, és bírjátok azt.
|
| 11. |
Sekem is monda a [Dína] atyjának és az ő bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és valamit mondotok nekem, megadom!
|
| 12. |
Akármily nagy jegyadományt és ajándékot [kívántok], megadom, amint mondjátok nekem, [csak] adjátok nekem a leányt feleségül.
|
| 13. |
A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekemnek és Khámornak, az ő atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplősítette Dínát, az ő húgukat,
|
| 14. |
És mondának nekik: Nem művelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körülmetélkedetlen férfiúnak adjuk, mert ez nekünk gyalázat volna.
|
| 15. |
Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körülmetélkedjék tiköztetek.
|
| 16. |
Így a mi leányainkat nektek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;
|
| 17. |
Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körülmetélkedjetek: felvesszük a mi leányunkat és elmegyünk.
|
| 18. |
És tetszék azoknak beszéde Khámornak és Sekemnek, a Khámor fiának.
|
| 19. |
Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát; neki pedig atyja háza népe között mindenkinél nagyobb becsülete vala.
|
| 20. |
Elméne azért Khámor és Sekem, az ő fia, az ő városuk kapujába; és szólának az ő városuk férfiaival, mondván:
|
| 21. |
Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön és kereskedjenek benne, mert íme, e föld elég tágas nekik; az ő leányaikat vegyük magunknak feleségül, és a mi leányainkat adjuk nekik.
|
| 22. |
De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körülmetélkedik közöttünk, amiképpen ők is körül vannak metélkedve.
|
| 23. |
Nyájaik, jószáguk és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-e; csak egyezzünk meg velük, akkor velünk laknak.
|
| 24. |
És engedének Khámornak és Sekemnek, az ő fiának mindenek, akik az ő városa kapuján kijárnak vala, és körülmetélkedék minden férfiú, aki az ő városa kapuján kijár vala.
|