Dína és Sekhem

1. Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szült vala, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.
2. És meglátá őt Sekem, a kivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá őt, és vele hála, és erőszakot tesz vala rajta.
3. És ragaszkodék az ő lelke Dínához, a Jákób leányához, és megszereté a leányt, és szívéhez szól vala a leánynak.
4. Szóla pedig Sekem Khámornak, az ő atyjának, mondván: Vedd nekem feleségül ezt a leányt.
5. És meghallá Jákób, hogy megszeplősítette Dínát, az ő leányát, fiai pedig a mezőn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének.
6. És kiméne Khámor, Sekem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.
7. Mikor Jákób fiai megjövének a mezőről, és meghallák a [dolgot], elkeseredének s nagyon megharaguvának azok az emberek azért, hogy ocsmányságot cselekedett Izraelben, Jákób leányával hálván, aminek nem kellett volna történni.
8. És szóla nekik Khámor, mondván: Az én fiam, Sekem, lelkéből szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt neki feleségül.
9. És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nekünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,
10. És lakjatok velünk; a föld előttetek van, lakjátok, s kereskedjetek rajta, és bírjátok azt.
11. Sekem is monda a [Dína] atyjának és az ő bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és valamit mondotok nekem, megadom!
12. Akármily nagy jegyadományt és ajándékot [kívántok], megadom, amint mondjátok nekem, [csak] adjátok nekem a leányt feleségül.
13. A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekemnek és Khámornak, az ő atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplősítette Dínát, az ő húgukat,
14. És mondának nekik: Nem művelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körülmetélkedetlen férfiúnak adjuk, mert ez nekünk gyalázat volna.
15. Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körülmetélkedjék tiköztetek.
16. Így a mi leányainkat nektek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;
17. Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körülmetélkedjetek: felvesszük a mi leányunkat és elmegyünk.
18. És tetszék azoknak beszéde Khámornak és Sekemnek, a Khámor fiának.
19. Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát; neki pedig atyja háza népe között mindenkinél nagyobb becsülete vala.
20. Elméne azért Khámor és Sekem, az ő fia, az ő városuk kapujába; és szólának az ő városuk férfiaival, mondván:
21. Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön és kereskedjenek benne, mert íme, e föld elég tágas nekik; az ő leányaikat vegyük magunknak feleségül, és a mi leányainkat adjuk nekik.
22. De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körülmetélkedik közöttünk, amiképpen ők is körül vannak metélkedve.
23. Nyájaik, jószáguk és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-e; csak egyezzünk meg velük, akkor velünk laknak.
24. És engedének Khámornak és Sekemnek, az ő fiának mindenek, akik az ő városa kapuján kijárnak vala, és körülmetélkedék minden férfiú, aki az ő városa kapuján kijár vala.

A sekhemi vérfürdő

25. És lőn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának, s bátran a városra ütének, és minden férfit megölének.
26. Khámort és az ő fiát, Sekemet fegyver élére hányák, és elvivék Dínát a Sekhem házából, és kimenének.
27. A Jákób fiai a megölteknek esének, és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplősítették vala az ő húgukat.
28. Azok juhait, barmait, szamarait és valami a városban és a mezőn vala, elvivék.
29. És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és elrablák, és mindent, ami a házban vala.
30. És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, [és] utálatossá tettetek e föld lakosai előtt, a kananeusok és perizeusok előtt; én pedig kevesedmagammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem mind házam népével egybe.
31. Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személlyel, úgy kellett-e bánni a mi húgunkkal?