| 1. | Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Bételbe, és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék neked, mikor a te bátyád, Ézsaú előtt futsz vala. |
| 2. | Akkor monda Jákób az ő háza népének, és mindazoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket. |
| 3. | És keljünk fel, és menjünk fel Bételbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam. |
| 4. | Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik náluk valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekem mellett vala. |
| 5. | És elindulának. De Istennek rettentése vala a körülöttük való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait. |
| 6. | Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kánaán földjén van, azaz Bételbe, ő maga és az egész sokaság, mely ővele vala. |
| 7. | És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Bételnek, mivelhogy ott jelent meg neki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut vala. |
| 8. | És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Bételen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak. |
| 9. | Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mezopotámiából, és megáldá őt. |
| 10. | És monda neki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izrael legyen neved. És nevezé nevét Izraelnek. |
| 11. | És monda neki az Isten: Én [vagyok] a mindenható Isten, növekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága legyen tetőled, és királyok származzanak a te ágyékodból. |
| 12. | És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, neked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet. |
| 13. | És felméne őtőle az Isten azon a helyen, ahol vele szólott vala. |
| 14. | Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, ahol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat. |
| 15. | És nevezé Jákób a hely nevét, ahol az Isten szólott vala ővele, Bételnek. |
| 16. | És elindulának Bételből, s mikor Efratától, hogy odaérjenek, már csak egy dűlőföldre valának, szüle Ráhel, és nehéz vala az ő szülése. |
| 17. | S vajúdása közben monda neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz. |
| 18. | És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak. |
| 19. | És meghala Ráhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Betlehembe) vivő úton. |
| 20. | És emlékoszlopot állíta Jákób az ő sírja fölött. Ráhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig. |
| 21. | Azután továbbköltözék Izrael, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát. |
| 22. | Lőn pedig, mikor Izrael azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izrael. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten. |
| 23. | Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon. |
| 24. | Ráhel fiai: József és Benjámin. |
| 25. | A Ráhel szolgálójának, Bilhának fiai: Dán és Naftali. |
| 26. | A Lea szolgálójának, Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, akik születtek neki Mezopotámiában. |
| 27. | És eljuta Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala. |
| 28. | Valának pedig Izsák napjai száznyolcvan esztendő. |
| 29. | És kimúlék Izsák és meghala, és takaríttaték az ő eleihez vén korban, betelvén az élettel; és eltemeték őt az ő fiai, Ézsaú és Jákób. |