Jákób Béthelben

1. Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Bételbe, és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék neked, mikor a te bátyád, Ézsaú előtt futsz vala.
2. Akkor monda Jákób az ő háza népének, és mindazoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.
3. És keljünk fel, és menjünk fel Bételbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam.
4. Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik náluk valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekem mellett vala.
5. És elindulának. De Istennek rettentése vala a körülöttük való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.
6. Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kánaán földjén van, azaz Bételbe, ő maga és az egész sokaság, mely ővele vala.
7. És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Bételnek, mivelhogy ott jelent meg neki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut vala.
8. És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Bételen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.

Ismét Izráelnek neveztetik és megáldatik Jákób

9. Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mezopotámiából, és megáldá őt.
10. És monda neki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izrael legyen neved. És nevezé nevét Izraelnek.
11. És monda neki az Isten: Én [vagyok] a mindenható Isten, növekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága legyen tetőled, és királyok származzanak a te ágyékodból.
12. És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, neked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.
13. És felméne őtőle az Isten azon a helyen, ahol vele szólott vala.
14. Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, ahol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.
15. És nevezé Jákób a hely nevét, ahol az Isten szólott vala ővele, Bételnek.

Rákhel halála

16. És elindulának Bételből, s mikor Efratától, hogy odaérjenek, már csak egy dűlőföldre valának, szüle Ráhel, és nehéz vala az ő szülése.
17. S vajúdása közben monda neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.
18. És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak.
19. És meghala Ráhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Betlehembe) vivő úton.
20. És emlékoszlopot állíta Jákób az ő sírja fölött. Ráhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.
21. Azután továbbköltözék Izrael, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.

Jákób fiai

22. Lőn pedig, mikor Izrael azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izrael. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.
23. Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.
24. Ráhel fiai: József és Benjámin.
25. A Ráhel szolgálójának, Bilhának fiai: Dán és Naftali.
26. A Lea szolgálójának, Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, akik születtek neki Mezopotámiában.

Izsák halála

27. És eljuta Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala.
28. Valának pedig Izsák napjai száznyolcvan esztendő.
29. És kimúlék Izsák és meghala, és takaríttaték az ő eleihez vén korban, betelvén az élettel; és eltemeték őt az ő fiai, Ézsaú és Jákób.