József álmai

1. Jákób pedig lakozék az ő atyja bujdosásának földjén, Kánaán földjén.
2. Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendős korában az ő bátyjaival együtt juhokat őriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának, az ő atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felőlük az ő atyjuknak.
3. Izrael pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala őt; és cifra ruhát csináltat vala neki.
4. Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani.
5. És álmot álmodék József, és elbeszélé az ő bátyjainak; és azok annál inkább gyűlölik vala őt.
6. Mert monda nekik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam.
7. Íme, kévéket kötünk vala a mezőben, és íme, az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körülállanak, és az én kévém előtt meghajolnak vala.
8. És mondának neki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-e lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-e rajtunk? S annál is inkább gyűlölik vala őt álmáért és beszédéért.
9. Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő bátyjainak, mondván: Íme, megint álmot álmodtam; íme, a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala énelőttem.
10. S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálá őt, mondván neki: Micsoda álom az, amelyet álmodtál? Avagy elmegyünk-e én, és a te anyád, és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat teelőtted a földig?
11. Irigykednek vala azért reá az ő bátyjai; az ő atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot.

József eladatik Egyiptomba

12. Mikor pedig az ő bátyjai elmenének Sikembe, hogy az ő atyjuk juhait őrizzék,
13. Monda Izrael Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikemben legeltetnek-e? Jöszte, és én hozzájuk küldelek téged. Ő pedig monda: Ímhol [vagyok].
14. És monda neki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vannak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nekem! Elküldé tehát őt Hebron völgyéből, és méne Sikembe.
15. Előtalálá pedig őt egy ember, mikor a mezőben bolyong vala, és megkérdé őt az az ember, mondván: Mit keresel?
16. És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nekem, hol legeltetnek.
17. És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az ő bátyjai után, és megtalálá őket Dóthánban.
18. Mikor távolról megláták, minekelőtte közel ért volna hozzájuk, összebeszélének, hogy megölik.
19. És szólának egymás között: Ímhol jő az álomlátó!
20. Most hát jertek, öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból.
21. Meghallá pedig Rúben, és megmenté őt kezükből, és mondá: Ne üssük őt agyon!
22. És mondá nekik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, amely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá! Azért, hogy megszabadítsa őt kezükből, hogy visszavigye atyjához.
23. És lőn, amint odaére József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről az ő felsőruháját, a cifra ruhát, mely rajta vala.
24. És megragadák őt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne.
25. Azután leülének kenyerezni, és felemelék szemeiket és láták, hogy íme, egy ismáelita karaván jő vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fűszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Egyiptomba.
26. És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét?
27. Jertek, adjuk el őt az ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő! És hallgatának rá az ő atyjafiai.
28. És menének arra midiánita kereskedő férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: [azok] pedig elvivék Józsefet Egyiptomba.
29. És visszatére Rúben a kúthoz, és íme, József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit.
30. És megtére az ő atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek; és én, merre menjek én?

Jákób gyásza

31. Akkor vevék a József felsőruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felsőruhát a vérbe.
32. És elküldék a cifra ruhát, és elvivék atyjukhoz, és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-e vagy nem?
33. És megismeré azt, és monda: Fiam felsőruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony szétszaggatta Józsefet.
34. És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig.
35. Felkelének pedig minden ő fiai és minden ő leányai, hogy vigasztalják őt, de nem akara vigasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja.
36. A midiániták pedig eladák őt Egyiptomba Pótifárnak, a fáraó főemberének, a testőrök főhadnagyának.