Júda bűne

1. És lőn abban az időben, hogy Júda elméne az ő atyjafiaitól, és betére egy adullámbeli férfiúhoz, kinek neve Khira vala.
2. És meglátá ott Júda egy Súah nevű kánaánbeli férfiúnak leányát, és elvevé azt, és beméne hozzá.
3. És az fogada méhében, és szüle fiat, és nevezé nevét Hérnek.
4. És ismét fogada méhében, s fiat szüle, és nevezé nevét Ónánnak.
5. Még egyszer szüle fiat, és nevezé nevét Sélának, és mikor azt szülé, Khezibben vala.
6. És vőn Júda az ő elsőszülött fiának, Hérnek feleséget, ennek neve Támár vala.
7. De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz vala az Úr szemei előtt, és megölé őt az Úr.
8. És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségül mint sógor, és támassz magot bátyádnak.
9. Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a [magot], hogy bátyjának magot ne támasszon.
10. És gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt, amit cselekszik vala, annak okáért megölé őt is.
11. És monda Júda Támárnak, az ő menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam, Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az ő bátyjai. Elméne azért Támár, és marada az ő atyja házában.
12. Sok idő múlva meghala Súah leánya, a Júda felesége. Júda pedig megvigasztalódék, és elméne az ő juhainak nyíróihoz barátjával, az adullámbeli Khirával, Timnába.
13. Hírül adák pedig Támárnak, mondván: Ím, a te ipád Timnába megy juhainak nyírására.
14. Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá magát, és leüle Enajim kapujába, mely a Timnába vezető úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és mégsem adák őt annak feleségül.
15. Meglátá pedig őt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy befedezte vala orcáját.
16. És hozzátére az útra, és monda: Engedd meg, kérlek, hogy menjek be tehozzád, mert nem tudja vala, hogy az ő menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám?
17. És felele: Küldök neked az én nyájamból egy kecskefiat. És az monda: Adsz-e zálogot, míg megküldöd?
18. És monda: Micsoda zálogot adjak neked? És monda: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját és pálcádat, mely kezedben van. Odaadá azért neki, és beméne hozzá, és teherbe ejté.
19. Azután felkele és elméne, és leveté magáról a fátyolt; és felvevé az ő özvegyi ruháját.
20. És megküldé Júda a kecskefiat az ő adullámbeli barátjától, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találá azt.
21. És megkérdé a helység férfiait, mondván: Hol van az a [felavatott] parázna [nő], aki Enajim mellett az útfélen vala? És azok mondának: Nem volt erre [felavatott] parázna nő.
22. Visszatére tehát Júdához, és monda: Nem találám azt meg, a helység lakosai is azt mondák: Nem volt erre [felavatott] parázna nő.
23. És monda Júda: Tartsa magának, hogy csúffá ne legyünk; íme, én megküldöttem volt ezt a kecskefiat, te pedig nem találtad meg őt.
24. És lőn, mintegy három hónap múlva, jelenték Júdának, mondván: Támár, a te menyed paráználkodott, és íme, terhes is a paráznaság miatt. És monda Júda: Vigyétek ki őt, és égettessék meg!
25. Mikor pedig kivitetnék, elkülde az ő ipához, mondván: Attól a férfiútól vagyok terhes, akiéi ezek. És mondá: Ismerd meg, kérlek, kié e gyűrű, e zsinór és e pálca.
26. És megismeré Júda, és monda: Igazabb ő nálamnál, mert bizony nem adám őt az én fiamnak, Sélának; de nem ismeré őt [Júda] többé.
27. És lőn az ő szülésének idején, íme, kettősök valának az ő méhében.
28. És lőn, hogy szülése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába, és vörös fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki először.
29. De lőn, hogy amikor visszavoná kezét, íme, az ő testvére jöve ki. És mondá a [bába]: Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecnek.
30. És utána kijöve az ő testvére, kinek vörös fonál vala kezén; és nevezé nevét Zerákhnak.