| 1. | József pedig aláviteték Egyiptomba, és megvevé őt az ismáelitáktól, kik őt odavitték vala, egy egyiptomi ember, Pótifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya. |
| 2. | És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala, és az ő egyiptomi urának házában vala. |
| 3. | Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ővele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében: |
| 4. | Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala neki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, amije vala, kezére bízá. |
| 5. | És lőn az időtől fogva, hogy házának, és amije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az egyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn. |
| 6. | Mindent azért, valamije vala, József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetű és szép arcú vala. |
| 7. | És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem! |
| 8. | Ő azonban vonakodék, s monda az ő ura feleségének: Íme, az én uramnak énmellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá. |
| 9. | Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy: hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és [hogyan] vétkezném az Isten ellen? |
| 10. | És lőn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön. |
| 11. | Lőn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közül senki sem vala ott benn a házban, |
| 12. | És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem! Ő pedig otthagyá ruháját az [asszony] kezében, és elfuta és kiméne. |
| 13. | És mikor látja vala az [asszony], hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott: |
| 14. | Összehívá a háznépet, és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiálték. |
| 15. | És lőn, amint hallja vala, hogy fennszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá, és elfuta és kiméne. |
| 16. | Megtartá azért az ő ruháját magánál, míg az ő ura hazajöve. |
| 17. | S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, akit idehoztál, hogy szégyent hozzon reám. |
| 18. | És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá, és kifuta. |
| 19. | És lőn, amint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket neki beszélt, mondván: ilyesmiket tett velem a te szolgád, haragra gerjede. |
| 20. | Vevé azért Józsefet az ő ura, és veté őt a tömlöcbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöcben. |
| 21. | De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az ő kegyelmességét, és kedvessé tevé őt a tömlöctartó előtt. |
| 22. | És a tömlöctartó mindazokat a foglyokat, kik a tömlöcben valának, József kezébe adá, úgyhogy ami ott történik vala, minden őáltala történék. |
| 23. | És semmi gondja nem vala a tömlöctartónak azokra, amelyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala [Józseffel], és valamit cselekszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala. |