József Pótifárnál

1. József pedig aláviteték Egyiptomba, és megvevé őt az ismáelitáktól, kik őt odavitték vala, egy egyiptomi ember, Pótifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya.
2. És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala, és az ő egyiptomi urának házában vala.
3. Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ővele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében:
4. Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala neki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, amije vala, kezére bízá.
5. És lőn az időtől fogva, hogy házának, és amije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az egyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn.
6. Mindent azért, valamije vala, József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetű és szép arcú vala.

József becsületessége

7. És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem!
8. Ő azonban vonakodék, s monda az ő ura feleségének: Íme, az én uramnak énmellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá.
9. Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy: hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és [hogyan] vétkezném az Isten ellen?
10. És lőn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön.
11. Lőn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közül senki sem vala ott benn a házban,
12. És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem! Ő pedig otthagyá ruháját az [asszony] kezében, és elfuta és kiméne.
13. És mikor látja vala az [asszony], hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott:
14. Összehívá a háznépet, és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiálték.
15. És lőn, amint hallja vala, hogy fennszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá, és elfuta és kiméne.
16. Megtartá azért az ő ruháját magánál, míg az ő ura hazajöve.
17. S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, akit idehoztál, hogy szégyent hozzon reám.
18. És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá, és kifuta.

József a börtönben

19. És lőn, amint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket neki beszélt, mondván: ilyesmiket tett velem a te szolgád, haragra gerjede.
20. Vevé azért Józsefet az ő ura, és veté őt a tömlöcbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöcben.
21. De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az ő kegyelmességét, és kedvessé tevé őt a tömlöctartó előtt.
22. És a tömlöctartó mindazokat a foglyokat, kik a tömlöcben valának, József kezébe adá, úgyhogy ami ott történik vala, minden őáltala történék.
23. És semmi gondja nem vala a tömlöctartónak azokra, amelyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala [Józseffel], és valamit cselekszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.