| 1. | Azután ismeré Ádám az ő feleségét, Évát, aki fogad vala méhében, és szüli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól. |
| 2. | És ismét szülé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földművelő. |
| 3. | Lőn pedig idő múltával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. |
| 4. | És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára. |
| 5. | Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede, és fejét lecsüggeszté. |
| 6. | És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra, és miért csüggesztéd le fejedet? |
| 7. | Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. |
| 8. | És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt. |
| 9. | És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel, a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának? |
| 10. | Monda pedig [az Úr]: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált énhozzám a földről. |
| 11. | Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét a te kezedből. |
| 12. | Mikor a földet műveled, ne adja az többé neked az ő termőerejét, bujdosó és vándorló légy a földön. |
| 13. | Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám. |
| 14. | Íme, elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet. |
| 15. | És monda neki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, aki rátalál. |
| 16. | És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földjén, Édentől keletre. |
| 17. | És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szülé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak. |
| 18. | És lett Hánókhnak fia, Irád; és Irád nemzé Mekhujáelt, Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet. |
| 19. | Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Cilla. |
| 20. | És szülé Háda Jábált. Ez volt atyjuk a sátorban lakóknak és a barompásztoroknak. |
| 21. | Az ő atyjafiának pedig Jubál vala neve, ez volt atyja minden lantosnak és síposnak. |
| 22. | Cilla pedig szülé Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját, és Tubálkain húgát, Nahamát. |
| 23. | Akkor monda Lámekh az ő feleségeinek: Oh, Háda és Cilla, hallgassatok szómra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött. |
| 24. | Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért. |
| 25. | Ádám pedig ismét ismeré az ő feleségét, és az szüle neki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott [úgymond] énnekem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain. |
| 26. | Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét. |