| 1. |
És látá Jákób, hogy van gabona Egyiptomban, és monda Jákób az ő fiainak: Mit néztek egymásra?
|
| 2. |
És monda: Íme, hallom hogy Egyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nekünk gabonát, hogy éljünk, és ne haljunk meg.
|
| 3. |
Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Egyiptomba gabonát venni.
|
| 4. |
De Benjámint, a József öccsét nem bocsátá el Jákób az ő bátyjaival, mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.
|
| 5. |
Elmenének tehát Izrael fiai gabonát venni az odamenőkkel együtt, mert éhség vala Kánaán földjén.
|
| 6. |
József pedig az ország kormányzója vala, és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arccal a földre borulának őelőtte.
|
| 7. |
Amint meglátá József az ő bátyjait, megismeré őket, de idegennek mutatá magát hozzájuk, és kemény beszédekkel szóla nekik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kánaán földjéről jöttünk eleséget venni.
|
| 8. |
Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt.
|
| 9. |
És megemlékezék József az álmokról, amelyeket azok felől álmodott vala. És monda nekik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
|
| 10. |
És mondának neki: Nem, uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.
|
| 11. |
Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk, igaz emberek vagyunk. [Soha] nem voltak kémek a te szolgáid.
|
| 12. |
Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
|
| 13. |
[Amazok] mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai Kánaán földjén; és íme, legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.
|
| 14. |
József pedig monda nekik: Úgy van, amint nektek mondám: kémek vagytok.
|
| 15. |
Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a fáraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jő a ti legkisebbik atyátokfia.
|
| 16. |
Küldjetek el közületek egyet, hogy hozza ide testvéreteket, ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-e, vagy nem. Úgy éljen a fáraó, hogy ti kémek vagytok.
|
| 17. |
Annak okáért fogságban tartá őket harmadnapig.
|
| 18. |
Harmadnap pedig monda nekik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.
|
| 19. |
Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére.
|
| 20. |
Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok énhozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek, és nem haltok meg. És akképpen cselekedének.
|
| 21. |
És mondának egymásnak: Bizony, vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nekünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.
|
| 22. |
Rúben pedig felele nekik, mondván: Avagy nem mondtam-e nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És íme, vérét is keresik rajtunk!
|
| 23. |
És nem tudják vala ők, hogy József érti őket, mert tolmács vala közöttük.
|
| 24. |
És elfordula tőlük, és síra. Azután hozzájuk fordula, és szóla nekik, és visszatartá közülük Simeont, és szemük láttára megkötözteté őt.
|
| 25. |
És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzüket mindeniknek az ő zsákjába, és hogy adjanak nekik ennivalót az útra; és így cselekedének velük.
|
| 26. |
És felveték gabonájukat szamaraikra, és elmenének onnan.
|
| 27. |
És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson, és meglátá az ő pénzét, hogy íme, zsákja szájában van az.
|
| 28. |
És monda az ő atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és íme, zsákomban van. Akkor megrettene szívük, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, amit Isten cselekedett velünk?
|