József bátyjai Benjáminnal együtt mennek Egyiptomba

1. Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon.
2. És lőn, mikor fogytán vala az eleség, melyet Egyiptomból hoztak vala, monda nekik az ő atyjuk: Menjetek el ismét, vegyetek nekünk egy kevés eleséget.
3. És felele neki Júda, mondván: Erősen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerüljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia.
4. Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk neked eleséget;
5. Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nekünk: Színem elé ne kerüljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz!
6. És monda Izrael: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek?
7. Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felőlünk és nemzetségünk felől, mondván: Él-e még atyátok? Van-e még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk neki. Avagy tudhattuk-e mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát!
8. És monda Júda Izraelnek, az ő atyjának: Bocsásd el azt a fiút énvelem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk, és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.
9. Én leszek kezes érette, az én kezemből kérd elő. Ha vissza nem hozom őt hozzád, és elődbe nem állítom őt, mind éltig bűnös legyek előtted.
10. Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna.
11. És monda nekik Izrael, az ő atyjuk: Ha csakugyan így [kell lenni], akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát.
12. Pénzt pedig kétannyit vigyetek magatokkal, sőt, amely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez.
13. Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz.
14. A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza tiveletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig, ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.

József szivesen fogadja testvéreit

15. Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az ő kezükbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Egyiptomba, és megállának József előtt.
16. Amint meglátá József ővelük Benjámint, monda az ő háza gondviselőjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek [ma] délben.
17. És az a férfiú akképpen cselekedék, amint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába.
18. És megfélemlének azok az emberek, amiért bevivék őket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely először a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.
19. És járulának József házának gondviselőjéhez, és szólának neki a ház ajtajában.
20. És mondának: Kérünk, uram! Ennek előtte alájöttünk vala eleséget venni.
21. És lőn, mikor éjjeli szállásra jutánk, és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: íme, mindenikünknek pénze az ő zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal.
22. De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk, ki tette a mi pénzünket zsákjainkba.
23. És monda: Legyetek békén, ne féljetek! A ti Istenetek és a ti atyátok Istene adta nektek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájuk Simeont.
24. Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az ő szamaraiknak.

József megvendégeli testvéreit

25. Ők pedig elkészíték az ajándékot, mire József délben megjöve; mert megértették vala, hogy ott ebédelnek.
26. Mikor József hazajöve, bevivék neki az ajándékot, mely kezükben vala, a házba, és leborulának előtte a földig.
27. És kérdezősködék egészségük felől, s monda: Egészségben van-e a ti vén atyátok, akiről nekem szóltatok? Él-e még?
28. Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magukat, és leborulának.
29. És felemelé szemeit és látá Benjámint, az ő atyjafiát, az ő anyjának fiát, és monda: Ez-e a ti legkisebbik atyátokfia, aki felől nekem szóltatok vala? És [ismét] monda: Az Isten legyen hozzád kegyelmes, fiam!
30. Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az ő öccse iránt, és erőlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra.
31. Azután megmosá orcáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok ennivalót!
32. És elhozák neki külön, azoknak is külön, és az egyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön, mert nem ehettek az egyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az egyiptombeliek előtt.
33. Leülének azért őelőtte, az elsőszülött az ő elsőszülöttsége szerint, és a fiatalabb az ő fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.
34. Ő pedig részt juttata azoknak maga elől, és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájuk részénél. És ivának, és megittasodának őnála.