József megismerteti magát testvéreivel

1. És nem tartóztathatá magát tovább József mindazok előtt, kik körülötte állának, és felkiálta: Vezessetek ki minden embert mellőlem! És nem marada senki nála, mikor megismerteté magát József az ő atyjafiaival.
2. És hangos sírásra fakada úgy, hogy meghallák az egyiptombeliek, és meghallá a fáraó háznépe is.
3. És monda József az ő atyjafiainak: Én vagyok József! Él-e még az én atyám? És nem felelhetének neki az ő atyjafiai, mert megrettentek vala tőle.
4. Monda azért József az ő atyjafiainak: Jöjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én [vagyok] József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Egyiptomba.
5. És most ne bánkódjatok és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten tielőttetek.
6. Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz.
7. Az Isten küldött el engem tielőttetek, hogy műveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással.
8. Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a fáraó atyjává tett, és egész házának urává, és Egyiptom egész földjének fejedelmévé.
9. Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok neki: Ezt mondja a te fiad, József: Az Isten engem egész Egyiptomnak urává tett, jöjj le énhozzám, ne késsél.
10. És Gósen földjén lakozol, és énhozzám közel leszel mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, amid van.
11. És eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz, hogy tönkre ne juss te, és házad népe, és semmi, amid van.
12. És íme, a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának, Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok.
13. Beszéljétek hát el atyámnak minden én dicsőségemet Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok. És siessetek, s hozzátok ide az én atyámat.
14. És nyakába borula az ő öccsének, Benjáminnak, és síra; Benjámin is síra az ő nyakán.
15. És megcsókolá mind az ő testvéreit, és síra őrajtuk; azután beszédbe ereszkedének vele az ő testvérei.

József haza küldi testvéreit atyjáért

16. És eljuta a hír a fáraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és tetszék e dolog mind a fáraónak, mind az ő szolgáinak.
17. És monda a fáraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kánaán földjére;
18. És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jöjjetek hozzám; és én nektek adom Egyiptom földjének javát, hogy éljétek e földnek zsírját.
19. Ez is parancsolatul legyen neked: Ezt műveljétek: Vigyetek magatokkal Egyiptom földjéről szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat, és jöjjetek.
20. A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva, mert egész Egyiptom földjének a legjava a tiétek.
21. És akképpen cselekedének Izrael fiai; és ada nekik József szekereket a fáraó parancsolata szerint; és ennivalót is ada nekik az útra.
22. Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltöző ruhát: Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüstpénzt és öt öltöző ruhát.
23. Atyjának pedig külde ilyenképpen: tíz szamarat egyiptomi javakkal terhelve, és tíz nőstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve az ő atyjának az útra.
24. És elbocsátá az ő testvéreit, és elmenének, és monda nekik: Ne háborogjatok az úton!
25. Feljövének azért Egyiptomból, és eljutának Kánaán földjére az ő atyjukhoz, Jákóbhoz.
26. És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Egyiptom földjén, az ő szíve elalélt, mert nem hisz vala nekik.
27. Elbeszélék azért neki József minden beszédét, amelyeket velük beszélt vala, és látá a szekereket is, amelyeket József küldött vala, hogy őt elvigyék; akkor fölélede az ő atyjuknak, Jákóbnak lelke.
28. És monda Izrael: Elég nekem, hogy József, az én fiam még él. Lemegyek hát, hogy meglássam őt, minekelőtte meghalok.