| 1. | Elméne azért József, és tudtára adá a fáraónak, és monda: Az én atyám és atyámfiai juhaikkal, barmaikkal és mindenükkel valamijük volt, idejöttek Kánaán földjéről; és most Gósen földjén vannak. |
| 2. | És vett ötöt az ő testvérei közül, és állítá őket a fáraó elé. |
| 3. | És monda a fáraó a [József] testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink. |
| 4. | És mondának a fáraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelője, mivelhogy elhatalmasodott az éhség Kánaán földjén: hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földjén! |
| 5. | És szóla a fáraó Józsefnek, mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek tehozzád. |
| 6. | Egyiptom földje íme, előtted van; e föld legjobb részében telepítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földjén; ha pedig tudod, hogy vannak közöttük arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselőivé. |
| 7. | Bevivé József Jákóbot is, az ő atyját, és állítá őt a fáraó elé. És köszönté Jákób a fáraót. |
| 8. | És monda a fáraó Jákóbnak: Hány esztendős vagy? |
| 9. | Monda pedig Jákób a fáraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai százharminc esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők bujdostak. |
| 10. | És megáldá Jákób a fáraót, és kiméne a fáraó elől. |
| 11. | Megtelepíté tehát József az ő atyját és atyjafiait, és ada nekik birtokot Egyiptom földjén, annak a földnek legjobb részében, a Rameszesz földjén, amint megparancsolta vala a fáraó. |
| 12. | És ellátja vala József az ő atyját és atyjafiait, és az ő atyjának egész háza népét kenyérrel, gyermekeik számához képest. |
| 13. | És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Egyiptom földje és a Kánaán földje az éhség miatt. |
| 14. | József pedig mind összeszedé a pénzt, ami találtatik vala Egyiptomnak és Kánaánnak földjén a gabonáért, amelyet azok vesznek vala; és bevivé József a pénzt a fáraó házába. |
| 15. | És mikor elfogyott a pénz Egyiptom földjéről is, Kánaán földjéről is, egész Egyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg szemed láttára azért, hogy nincs pénz? |
| 16. | És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok nektek a ti barmaitokért, ha nincs pénz. |
| 17. | És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nekik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért; és eltartá őket abban az esztendőben kenyérrel az ő barmaik összességéért. |
| 18. | Mikor pedig elmúlék az esztendő, menének hozzá a második esztendőben, és mondának neki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a baromnyájak mind uramnál vannak, amint látja az én uram, semmi sem maradt, csak testünk és földünk. |
| 19. | Miért vesszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? Végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a fáraónak; csak adj magot, hogy éljünk, s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el. |
| 20. | Megvevé azért József egész Egyiptom földjét a fáraó részére, mert az egyiptombeliek mind eladák az ő földjüket, mivelhogy erőt vett vala rajtuk az éhség. És a föld a fáraóé lőn. |
| 21. | A népet pedig egyik városból a másikba telepíté, Egyiptom egyik határszélétől másik széléig. |
| 22. | Csak a papok földjét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részük vala a fáraótól, és abból a szabott részből élnek vala, amit nekik a fáraó ad vala; annak okáért nem adák el az ő földjüket. |
| 23. | És monda József a népnek: Íme, megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a fáraónak. Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet! |
| 24. | És takaráskor adjatok a fáraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek a mező bevetésére és éléstekre mind magatoknak, mind házatok népének és gyermekeiteknek eledelül. |
| 25. | És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet uram szemei előtt, és szolgái leszünk a fáraónak. |
| 26. | És törvénnyé tevé azt József mind e mai napig Egyiptom földjén, hogy a fáraóé az ötödrész, csak a papok földje, egyedül az nem volt a fáraóé. |
| 27. | Lakozék azért Izrael Egyiptom földjében, a Gósen földjén, és ott megöröködének, s megszaporodának és megsokasodának felette igen. |
| 28. | Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Egyiptom földjén, és Jákób élete esztendeinek napjai száznegyvenhét esztendő. |
| 29. | És elközelgetének Izrael halálának napjai, és hívatá az ő fiát, Józsefet, s monda neki: Ha én teelőtted kedves vagyok, kérlek, tedd a kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és hűséggel. Kérlek, ne temess el engem Egyiptomban. |
| 30. | Midőn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Egyiptomból, és temess el az ő sírjukba. És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem. |
| 31. | És monda: Esküdjél meg nekem! És megesküvék neki. És leborula Izrael az ágy fejére. |