Jákób megáldja Efraimot és Manassét

1. És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Íme, a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát, Manassét és Efraimot.
2. És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Íme, a te fiad, József hozzád jő; és öszszeszedé erejét Izrael, s felüle az ágyon.
3. És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nekem Lúzban, a Kánaán földjén, és megálda engem.
4. És monda nekem: Íme, én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet teutánad a te magodnak adom örök birtokul.
5. Most tehát a te két fiad, akik neked Egyiptom földjén annak előtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Egyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
6. Ama szülötteid pedig, kiket őutánuk nemzettél, tiéid lesznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségükben.
7. Mert mikor Mezopotámiából jövék, meghala mellettem Ráhel Kánaán földjén az úton, mikor még egy dűlőföldre valék Efratától, és eltemetém őt ott, az Efratába (azaz Betlehembe) vezető úton.
8. És meglátá Izrael a József fiait, és monda: Kicsodák ezek?
9. József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nekem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg!
10. Mert Izraelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, [és] nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket.
11. És monda Izrael Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orcádat megláthassam, és íme, az Isten megengedte látnom magodat is.
12. Akkor kivevé József azokat az ő [atyjának] térdei közül, és leborula arccal a földre.
13. És fogá József mindkettejüket, Efraimot jobb kezével Izrael bal keze felől, Manassét pedig bal kezével Izraelnek jobb keze felől, és közel vivé őket hozzá.
14. Izrael pedig kinyújtá az ő jobb kezét, és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő bal kezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala.
15. És megáldá Józsefet, s monda: Az Isten, akinek előtte jártak az én atyáim, Ábrahám és Izsák; az Isten, aki gondomat viselte, amióta vagyok, mind e napig:
16. Amaz angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak, szaporodjanak e földön.
17. Látván pedig József, hogy az ő atyja jobb kezét Efraim fejére tevé, nem tetszék neki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tegye át.
18. És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet!
19. Nem akará pedig az atyja, és monda: Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz.
20. És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izrael, mondván: Az Isten téged olyanná tegyen, mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.
21. És mondá Izrael Józsefnek: Íme, én meghalok, de az Isten veletek lesz és visszavisz titeket a ti atyáitok földjére.
22. Én pedig adok neked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.