Jákób áldása tizenkét fiára

1. És szólítá Jákób az ő fiait, és monda: Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg nektek, ami rátok következik a messze jövőben.
2. Gyűljetek össze, s hallgassatok, Jákóbnak fiai, hallgassatok Izraelre, a ti atyátokra.
3. Rúben, te elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban.
4. Állhatatlan, mint a víz, nem leszel első, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő.
5. Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverük.
6. Tanácsukban ne legyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesüljön dicsőségem, mert haragjukban férfit öltek, s kedvük telve inát szegték az ökörnek.
7. Átkozott haragjuk, mert erőszakos, és dühük, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izraelben.
8. Júda! Téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz, s meghajolnak előtted atyáidnak fiai.
9. Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyugodott, mint a hím oroszlán és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel?
10. Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül, míg eljő Siló, és a népek neki engednek.
11. Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében.
12. Bortól vörösek szemei, tejtől fehérek fogai.
13. Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig, s határának széle Cídonig ér.
14. Izsakhár erős csontú szamár, a karámok közt heverész.
15. S látja, hogy jó a nyugalom, és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.
16. Dán ítéli az ő népét, mint Izrael akármelyik nemzetsége.
17. Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.
18. Szabadításodra várok, Uram!
19. Gád! Had háborgatja; majd ő hág annak sarkába.
20. Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.
21. Naftali gyors lábú szarvas, az ő beszéde kedves.
22. Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat.
23. Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:
24. De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izrael pásztorától, kősziklájától.
25. Atyád Istenétől, aki segéljen; a Mindenhatótól, aki megáldjon az ég áldásaival onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival.
26. Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közül kiválasztatottnak koponyájára.
27. Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.
28. Mindezek Izrael nemzetségei, tizenketten, és ez az, amit mondott nekik az ő atyjuk, mikor őket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.

Jákób végakarata és halála

29. És parancsola nekik, és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz ama barlangba, mely a kitteus Efron mezején van;
30. Abba a barlangba, mely Kánaán földjén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezővel együtt a kitteus Efrontól, temetésre való örökségül.
31. Oda temették el Ábrahámot és Sárát, az ő feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát, az ő feleségét; s oda temettem el Leát is.
32. Szerzemény e mező és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól.
33. És elvégezé Jákób, amit fiainak parancsolt, és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az ő népéhez takaríttaték.