Jákób temetése Hebronban

1. József pedig az ő atyja orcájára borula, és siránkozék felette, és csókolgatá őt.
2. És megparancsolá József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az ő atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izraelt.
3. Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták őt az egyiptombeliek hetven napig.
4. És elmúlának az ő siratásának napjai, és szóla József a fáraó háza népéhez, mondván: Ha kedves vagyok előttetek, szóljatok, kérlek, a fáraónak, mondván:
5. Az én atyám engem megesketett, mondván: Íme, én meghalok; az én síromba, melyet Kánaán földjén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát, kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek.
6. És monda a fáraó: Eredj el, és temesd el a te atyádat, amint megesketett téged.
7. Elméne azért József, hogy az ő atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a fáraó szolgái, az ő házának vénei és Egyiptom földjének minden vénei.
8. Józsefnek is egész háznépe, és az ő bátyjai, és az ő atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földjén.
9. Felmenének annak felette ővele szekerek is és lovagok, úgyhogy igen nagy sereg vala.
10. Mikor eljutának Atád szérűjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az ő atyját.
11. És láták az ország lakosai, a Kánaán népe azt a gyászt Atád szérűjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az egyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Micrajimnak, mely a Jordánon túl van.
12. Akképpen cselekedének azért [Jákóbbal] az ő fiai, amiképpen megparancsolta vala nekik.
13. Elvivék ugyanis őt az ő fiai Kánaán földjére, és eltemeték őt a Makpelah mezőnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezővel együtt temetésre való örökségnek a kitteus Efrontól Mamrénak átellenében.
14. És visszatére József Egyiptomba, ő és az ő atyjafiai, és mindazok, kik vele fölmentek vala az ő atyjának temetésére, minekutána eltemette az ő atyját.

József nagylelkűsége

15. Amint láták József bátyjai, hogy az ő atyjuk meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszaadja nekünk mindazt a gonoszt, amit rajta elkövettünk.
16. Üzenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nekünk az ő holta előtt, mondván:
17. Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnüket, mert gonoszul cselekedtek teellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, akik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák neki.
18. Járulának pedig őhozzá az ő testvérei is, és leborulának előtte, és mondának: Íme, mi a te szolgáid [vagyunk].
19. József pedig monda: Ne féljetek! Avagy Isten gyanánt [vagyok-e] én?
20. Ti gonoszt gondoltatok énellenem, [de] Isten azt jóra gondolta [fordítani], hogy cselekedjék úgy, amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.
21. Most annak okáért ne féljetek, eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvigasztalá őket, és szívükre beszéle.
22. József pedig Egyiptomban lakozék, mind ő, mind az ő atyjának háza népe. És éle József száztíz esztendeig.
23. És látá József Efraimtól harmadízben való fiait. Manasse fiának, Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei.

József halála

24. És monda József az ő testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket, és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
25. És megesketé József Izrael fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.
26. És meghala József száztíz esztendős korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Egyiptomban.