| 1. | Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ővele a bárkában vala, és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának. |
| 2. | És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből. |
| 3. | És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és százötven nap múlva megfogyatkozának a vizek. |
| 4. | A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegyén. |
| 5. | A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai. |
| 6. | És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala. |
| 7. | És kibocsátá a hollót, és az elrepült meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának. |
| 8. | Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajon elfogytak-e a vizek a föld színéről. |
| 9. | De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére őhozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyújtá, megfogá, és bevevé azt magához a bárkába. |
| 10. | És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából. |
| 11. | És megjöve őhozzá a galamb estennen, és íme, leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről. |
| 12. | És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé őhozzá vissza. |
| 13. | És lőn a hatszázegyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy íme, megszikkadt a földnek színe. |
| 14. | A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld. |
| 15. | És szóla az Isten Noénak, mondván: |
| 16. | Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei teveled. |
| 17. | Minden vadat, mely veled van minden testből: madarat, barmot és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön. |
| 18. | Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ővele. |
| 19. | Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint. |
| 20. | És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égő áldozattal az oltáron. |
| 21. | És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem. |
| 22. | Ennek utána míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek. |