Törvények a megújult világ számára

1. Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
2. És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állata, az égnek minden madara: minden, ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
3. Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat.
4. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.
5. De a ti véreteket, amelyben van a ti életetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképpen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
6. Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki, mert Isten a maga képére teremté az embert.
7. Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön, és sokasodjatok azon.

Szövetség és szivárvány

8. És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:
9. Én pedig íme, szövetséget szerzek tiveletek és a ti magvatokkal tiutánatok.
10. És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve, ami a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.
11. Szövetséget kötök tiveletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test, és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
12. És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és tiköztetek, és minden élő állat között, mely tiveletek van:
13. Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
14. És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.
15. És megemlékezem az én szövetségemről, mely van énközöttem és tiközöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.
16. Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.
17. És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem énközöttem és minden test között, mely a földön van.
18. Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kánaánnak atyja.
19. Ezek hárman a Noé fiai, s ezektől népesedék meg az egész föld.

Noé átka és áldása

20. Noé pedig földművelő kezde lenni, és szőlőt ültete.
21. És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.
22. Khám pedig, Kánaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírül adá künn levő két testvérének.
23. Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállukra veték, és háttal menve takarák be atyjuk mezítelenségét; s arccal hátra meg sem láták atyjuk mezítelenségét.
24. Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá, amit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala,
25. Monda: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.
26. Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, neki legyen szolgája Kánaán!
27. Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; legyen neki szolgája a Kánaán!
28. Éle pedig Noé az özönvíz után háromszázötven esztendeig.
29. És vala Noé egész életének ideje kilencszázötven esztendő, és meghala.