| 1. | Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. |
| 2. | És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állata, az égnek minden madara: minden, ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; |
| 3. | Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat. |
| 4. | Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. |
| 5. | De a ti véreteket, amelyben van a ti életetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképpen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. |
| 6. | Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki, mert Isten a maga képére teremté az embert. |
| 7. | Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön, és sokasodjatok azon. |
| 8. | És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván: |
| 9. | Én pedig íme, szövetséget szerzek tiveletek és a ti magvatokkal tiutánatok. |
| 10. | És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve, ami a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. |
| 11. | Szövetséget kötök tiveletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test, és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. |
| 12. | És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és tiköztetek, és minden élő állat között, mely tiveletek van: |
| 13. | Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. |
| 14. | És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. |
| 15. | És megemlékezem az én szövetségemről, mely van énközöttem és tiközöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. |
| 16. | Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van. |
| 17. | És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem énközöttem és minden test között, mely a földön van. |
| 18. | Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kánaánnak atyja. |
| 19. | Ezek hárman a Noé fiai, s ezektől népesedék meg az egész föld. |
| 20. | Noé pedig földművelő kezde lenni, és szőlőt ültete. |
| 21. | És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. |
| 22. | Khám pedig, Kánaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírül adá künn levő két testvérének. |
| 23. | Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállukra veték, és háttal menve takarák be atyjuk mezítelenségét; s arccal hátra meg sem láták atyjuk mezítelenségét. |
| 24. | Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá, amit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala, |
| 25. | Monda: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. |
| 26. | Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, neki legyen szolgája Kánaán! |
| 27. | Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; legyen neki szolgája a Kánaán! |
| 28. | Éle pedig Noé az özönvíz után háromszázötven esztendeig. |
| 29. | És vala Noé egész életének ideje kilencszázötven esztendő, és meghala. |