| 1. | Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában. |
| 2. | És felele nekem az Úr, és mondá: Írd fel [e] látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen. |
| 3. | Mert e látomás bizonyos időre [szól], de vége felé siet, és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el! |
| 4. | Íme, felfuvalkodott, nem igaz őbenne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él. |
| 5. | És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a férfiú, és nincsen nyugalma; ő, aki tátja száját, mint a Seol, és olyan ő, mint a halál: telhetetlen, és magához ragad minden népet, és magához csatol minden nemzetet. |
| 6. | Avagy nem költenek-e ezek mindnyájan példabeszédet róla, és találós mesét reá, mondván: Jaj annak, aki rakásra gyűjti, ami nem övé! De meddig? És aki adóssággal terheli magát! |
| 7. | Avagy nem támadnak-e hirtelen, akik téged mardossanak, és nem serkennek-e fel, akik háborgassanak téged? És zsákmányul esel nekik. |
| 8. | Mivelhogy kifosztogattál sok nemzetet, kifosztanak téged mind a többi népek az emberek véréért, és az országok, városok és minden bennük lakozók ellen való erőszaktételért. |
| 9. | Jaj annak, aki bűnös szerzeményt szerez házának, hogy magasra rakhassa fészkét, hogy megszabadulhasson a gonosz hatalma elől. |
| 10. | Házadnak gyalázatára tervezted a sok nép kiirtását, és bűnössé tetted lelkedet. |
| 11. | Mert a kő [is ellened] kiált a falból, és a gerenda a faalkotmányból visszhangoz neki. |
| 12. | Jaj annak, aki várost épít vérengzéssel, és aki várat emel álnoksággal. |
| 13. | Avagy íme, nem a Seregek Urától van-e ez, hogy a népek tűznek építenek, és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak? |
| 14. | Mert az Úr dicsőségének ismeretével betelik a föld, amiképpen a folyamok megtöltik a tengert. |
| 15. | Jaj annak, aki megitatja felebarátját, epédet keverve belé, hogy megrészegítsed őt, hogy láthassad az ő szemérmüket! |
| 16. | Gyalázattal telsz meg dicsőség helyett; igyál te is, és láttassék szemérmed; reád fordul az Úr jobbjának pohara, és gyalázat [borítja el] dicsőségedet. |
| 17. | Bizony, a libanoni erőszakoskodás [gyászba] borít téged, és a vadak pusztítása, amely rettegteté őket, az emberek véréért és az országon, a városon és annak minden lakosán űzött erőszakosságért. |
| 18. | Mit használ a faragott kép, hogy a faragója kifaragta azt? Vagy az öntött kép, és amely hazugságot tanít, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat? |
| 19. | Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel! Néma kőnek: Ébredj fel! Taníthat-e ez? Íme, borítva van arannyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi! |
| 20. | Ellenkezőleg, az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld! |