Vígasztalás a hit számára

1. Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában.
2. És felele nekem az Úr, és mondá: Írd fel [e] látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen.
3. Mert e látomás bizonyos időre [szól], de vége felé siet, és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el!
4. Íme, felfuvalkodott, nem igaz őbenne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él.

Jövendölés a kevélyek romlásáról. A káldeusok bűnei

5. És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a férfiú, és nincsen nyugalma; ő, aki tátja száját, mint a Seol, és olyan ő, mint a halál: telhetetlen, és magához ragad minden népet, és magához csatol minden nemzetet.
6. Avagy nem költenek-e ezek mindnyájan példabeszédet róla, és találós mesét reá, mondván: Jaj annak, aki rakásra gyűjti, ami nem övé! De meddig? És aki adóssággal terheli magát!
7. Avagy nem támadnak-e hirtelen, akik téged mardossanak, és nem serkennek-e fel, akik háborgassanak téged? És zsákmányul esel nekik.
8. Mivelhogy kifosztogattál sok nemzetet, kifosztanak téged mind a többi népek az emberek véréért, és az országok, városok és minden bennük lakozók ellen való erőszaktételért.
9. Jaj annak, aki bűnös szerzeményt szerez házának, hogy magasra rakhassa fészkét, hogy megszabadulhasson a gonosz hatalma elől.
10. Házadnak gyalázatára tervezted a sok nép kiirtását, és bűnössé tetted lelkedet.
11. Mert a kő [is ellened] kiált a falból, és a gerenda a faalkotmányból visszhangoz neki.
12. Jaj annak, aki várost épít vérengzéssel, és aki várat emel álnoksággal.
13. Avagy íme, nem a Seregek Urától van-e ez, hogy a népek tűznek építenek, és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak?
14. Mert az Úr dicsőségének ismeretével betelik a föld, amiképpen a folyamok megtöltik a tengert.
15. Jaj annak, aki megitatja felebarátját, epédet keverve belé, hogy megrészegítsed őt, hogy láthassad az ő szemérmüket!
16. Gyalázattal telsz meg dicsőség helyett; igyál te is, és láttassék szemérmed; reád fordul az Úr jobbjának pohara, és gyalázat [borítja el] dicsőségedet.
17. Bizony, a libanoni erőszakoskodás [gyászba] borít téged, és a vadak pusztítása, amely rettegteté őket, az emberek véréért és az országon, a városon és annak minden lakosán űzött erőszakosságért.
18. Mit használ a faragott kép, hogy a faragója kifaragta azt? Vagy az öntött kép, és amely hazugságot tanít, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat?
19. Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel! Néma kőnek: Ébredj fel! Taníthat-e ez? Íme, borítva van arannyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi!
20. Ellenkezőleg, az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld!