| 1. | Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint. |
| 2. | Uram, hallám, amit hirdettél, [és] megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről! |
| 3. | Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld. |
| 4. | Ragyogása, mint a napé, sugarak [támadnak] mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke. |
| 5. | Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad. |
| 6. | Megáll, és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók! |
| 7. | Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai! |
| 8. | A folyók ellen gerjedt-e fel az Úr? Vajon a folyókra haragszol-e, vagy a tengerre bőszültél-e fel, hogy lovaidon és diadalszekereiden robogsz? |
| 9. | Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek [esküvéssel tett] ígéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt. |
| 10. | Látnak téged, [és] megrendülnek a hegyek, gátat tör a vízár, harsog a hullám, [és] magasra emeli karjait. |
| 11. | A nap [és] hold megállnak helyükön cikázó nyilaid fényétől [és] ragyogó kopjád villanásától. |
| 12. | Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket. |
| 13. | Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában, nyakig feltakarod az alapjait. Szela! |
| 14. | Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, akik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt. |
| 15. | Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait. |
| 16. | Hallám, és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim, porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim, hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, amely feljön a népre, mely megsanyargatja azt. |
| 17. | Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. |
| 18. | De én örvendezni fogok az Úrban, [és] vigadok az én szabadító Istenemben. |
| 19. | Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel. |